2013. július 26., péntek

Befőzés: sárgabarack lekvár

Édesanyám - mit finomkodjak - állati finom baracklekvárt készít majdnem minden nyáron. Csodálatosan szép narancssárga gyönyörűségek lepték el folyamatosan a kamra polcait, amik akár több év múltán is ugyanolyan finomak. Mindig is tiszteltem őt azért (IS), amiért a legnagyobb kánikulában képes volt órákig ácsorogni a konyhában, hogy ezt a finomságot elkészítse. Ugyan már jó pár éve nem élek otthon, az előző albérletekben valahogy soha nem volt kedvem nekiállni, és bevallom őszintén, mindig is egy hatalmas ördöngösségnek tartottam, amihez én " még kicsi vagyok". Hát idén már nem halogathattam tovább a dolgot, így aztán Krisszel elmentünk a közeli kertészetbe, és vettünk 10 kg sárgabarackot. 300.-/kg áron azt gondolom, nem csináltunk túl rossz vásárt.

Ma délelőtt hamar letudtam az egyéb munkáimat, és valamikor 11 táján neki is láttam szépen a lekvár projektnek. Nem volt kevés idő, mire kimagoztam mindet, de talán ez vette el a legtöbb időt az egész lekvárkészítési történetből.
Miután végeztem, gyorsan elmostam patyolat tisztára a legnagyobb lábasunkat, amink van, a fakanál és a merőkanalat, valamint a befőttes üvegeket és a fedőket is. Az üvegeket ezután betettem a sütőbe kb. 100 fokra, hogy sterilizálódjanak, a fedőket pedig egy lábasban forrásig főztem.

Hozzávalók (kb 9 liter lekvárhoz, avagy 13 db befőttesüvegnyi adaghoz)
10 kg barack (kicsit rá is számolhatunk, mert magozás után ez a súly csökken)
6 csomag zselésítő
2 kg cukor (ha betartottam volna a zselésítő utasításait, 2 és negyed kg kellene, de a 2 kg cukor után kóstoltam, és nekem annyi elég volt)

A barackot beleöntöttem a lábasba, és feltettem főni. Már kezdem aggódni, ugyanis a barackok nem fértek bele, de próbáltam nem kétségbe esni, ezért aztán még gyorsan az elején merülő botmixerrel az egészet összepépesítettem, így még pont annyi helyem maradt, hogy minden beleférjen. Hozzáadtam a zselésítőt is, és amikor az egész felforrt, beleraktam a cukrot is, bár itt már nagyon centiznem kellett, és folyamatosan még botmixereltem, hogy még jobban essen össze a lekvár, és hogy ne legyen színültig a lábas. Hát, mire már a cukor is benne volt, kis híja volt a totális katasztrófának, de a szentlélek a helyén tartotta a dolgokat.

Aztán itt megint eltelt egy kis idő, mert a cukorral együtt is fel kellett forrnia a cuccnak, s attól számítva még 10 percig rotyogtattam. Ekkor szépen odakészítettem magam köré mindent, bár nehezített pálya volt, amiért a konyhakesztyűben nem bírtam megfogni az üvegeket, úgyhogy maradt a konyharuhás verzió és az imádkozás, hogy ne forrázzam le a kezem. Anyu sikított fel egy-egy ilyen kis baleseténél úgy, hogy a család összes tagja infarktust kapott, és alig mertünk kimenni a konyhába megnézni, hogy mi történt. Ezt a részét megúsztam, viszont az egyik üvegbe ahogy beletöltöttem a lekvárt, rácsavartam a fedőt, és fejjel lefelé fordítottam, abban a pillanatban egy hangos reccsenés kíséretében kettérepedt, és a tűzforró cucc egyenletesen beterítette a pultot, a szekrényajtókat és a padlót. Szerencsére hátra tudtam ugrani, úgyhogy nem égettem meg magam, viszont a lekvárt nem hagyhattam kihűlni, a katasztrófa sújtotta övezettel mit sem törődve folytattam hát a kiméricskélést. Amikor mindegyik - maradék - üveget megtöltöttem, elkezdtem feltakarítani. A konyharuhát sajnáltam volna kidobni, bár az egész lekváros volt, mégis kivittem a kerti csaphoz kimosni, hátha menthető. Mire visszaértem a konyhába, nagyon lelkes kis segítőm már meg is jelent, hogy eltakarítsa a romokat. :)
Mialatt ő takarított, én gyorsan bevittem mind a 12 üveget a kisszobába, ahová a kanapéra már előzetesen bekészítettem a lehető legtöbb paplant a száraz dunsztoláshoz. Elrendezgettem őket ideiglenes hálóhelyükön, és megpróbálom kibírni, hogy holnapig ne nyúljak hozzájuk. Pedig már nagyon szeretnék kis textil sapkákat gyártani rájuk és a polcon sorakozva lefotózni őket. Remélem, hogy a sterilizálás tökéletesen sikerült és nem fog bepenészedni egyik sem.

Ezután már csak mosogatnom és pultot takarítanom kellett, na meg felmosni, szóval már szó szerint hűlt helye van a kis lekváros akciómnak. :)

12 megjegyzés:

Éva írta...

Holnap még ne fogdosd azokat az üvegeket, mert ha jól ágyaztál meg nekik, akár 3 nap múlva is langyos lehet az üvegekben a lekvár. By the way: már nem éltem hiába:)

Alma Kreatív írta...

<3

Zóra írta...

A penészesedést el lehet kerülni, ha a tetejére mielőtt rácsavarod a kupakot befőző celofánt teszel, (sőt nagyimék szoktak egy csipetnyi szalicilt is tenni rá. Ez egy kis plusz, ha már az ember újrahasznosítja a befőttesüveget. Biztos szuperül fog sikerülni, zselésítő plusz dunsztolás egyenlő a tuti sikerrel :)

kovtama írta...

Ha zselésítővel csinálod nem kell a dunszt. Amikor elraktad, kicsit fejreállitod, hogy a levegő kimenjen és kész is, mehet a helyére. évek óta igy csinálom és soha egy sem romlott meg. A másik ötlet, ha akarod legközelebb megfogadod: üvegeket elmosni, utána két ujjnyi viz bele, berakod őket a mikroba és addig melegited, amig a viz bugyog benne, aztán kiöntöd belőle. Nagyon forró az üveg! Ezt is évek óta csinálom ,mert meguntam a kifőzéseket, és nagyon szuperül bevált.

Szami írta...

De ha dunsztolsz, nem kell zselésítő..Bízz magadban! Én kifőzés után egy fél deci pálinkával végigöblítem az üvegeket és mehet is bele a cucc.

Éva írta...

Szia Éva, itt írok neked a lányod blogjában. Visszakapjuk azt a blogod, amely most szünetet tart? Elkezdtem nem régen visszaolvasni, a Hófehérke recept kapcsán találtam rá. Tetszik a blog, gyakran visszatértem, nagyon szerettem az utazós beírásokat is, és az életközeli jó recepteket.
Hiányzik, szeretném folytatni a visszaolvasást.
Üdvözlettel: Éva

Éva írta...

Még annyit! Megtaláltam azt a blogod, amelyet most "ponttal" jelölsz, és figyelemmel kísérem a kreatív blogjaid is.:-) Mindig a lányod Hófehérke bejegyzéséből mentem hozzád abba a blogba, amit most úgy hiányolok.

Alma Kreatív írta...

Magukat az övegeket nem főztem ki, azokat a sütőbe raktam és szárazon (de tűzforrón) vettem ki. Csak a fedőket főztem ki, de köszi a tanácsot! :)

Alma Kreatív írta...

Krisz kitért volna a hitéből szerintem, ha a pálinkát ilyen dolgokra használnám fel :D
Volt egy üveg, aminek az alja szintén megrepedet, de ezt már csak a megtöltés után vettem észre és így - okulva az előtte történt robbansából - nem mertem berakni a paplanok közé, mert ha ott törik el, akkor világgá megyek, szóval ezt az egy üveget nem dunsztoltam, ennek köszönhetően viszont 1 nap múlva fehér hab ült ki az egész tetejére, mintha mosószeres lenne.

Alma Kreatív írta...

Szalicilt már direkt nem szerettem volna beletenni, ez a zselésítő is azért került bele, mert életem első lekvárja, és tutira szeretnék menni, hogy minden klappol. :) Lehet, hogy a szilvalekvárt ősszel már teljesen natúr, bio módon fogom készíteni, mindenféle plusz anyag nélkül. :)

Éva írta...

Újra olvashatom a blogot, és ez nagyon jó!:-) Köszönöm szépen!
Üdvözlettel: Éva

Zsóka írta...

Kedves Alma! Most járok itt először, egyik régi ismerősömnél láttalak, gondoltam meglátogatom az oldaladat, és jól tettem. Nagyon tetszenek az irásaid. Szeretnék egy jótanácsot adni a lekváreltevéssel kapcsolatosan. Amikor kiadagolod az üvegekbe a forró lekvárt, mindig egy mélytányérba tedd az üveget, én vettem műanyag tölcséreket, levágtam a csövét, akkorára igazitottam, hogy pont beleérjen az üveg szájába, majd a levágott tölcsérbe öntöm merőkanállal - először csak picit, hogy az üveg melegedjen át, soha nem durrant szét az üveg -,majd ott helyben még celofánt teszek a tetejére, ugy a csavaros tetőt, majd fejreállitom, és 10 perc mulva mehet a helyére. A zselésitőben már benne van a tartósitó anyag, ezért nem kell "beágyazni".
A másik, a szilvalekvár főzése, 7 kg. lekvárt kimagozol, egy nagy fazék, vagy lábos előkészitése után a lábos aljára öntesz 1 dl ecetet, majd elkezded rakni a szilvát, rétegesen nem több, mint 50-60 dkg kristálycukorral megszórod, majd takarék lángon elkezded főzni. Semmi folyadék 10 perc múlva a szilva elkezdi engedni a levét, ettől kezdve 8 órát - nem tévedés - főzöd, felé sem nézel, keverni nem szabad, csak az utolsó fázisban, hasonló módon- amikor már teljesen sűrű - üvegekbe rakod, fejreállitod és kész. Igazi nagymama lekvárod lesz. Próbáld ki nem fogod megbánni.
Bocsánat, hogy egy kicsit hosszúra sikeredett a hozzászólásom, kivánok Neked és Családodnak nagyon Boldog Újévet. Üdv.Zsóka