Tiszta víz

Régebben írtam, hogy a drága szüleim többek között születésnapomra azt ajándékozták, hogy segítenek egy új kút fúrásának és a tisztább víz bevezetésének költségeit állni. Ugyanis vizünk az van, éppen csak annyi a gubanc, hogy nagyjából 20-30 méteres mélységben van, és emiatt ugyan iható a víz, de nagyon vasas, és üledékes is. Főzni főztünk vele eddig is, de nem ittunk még csapvizet.

A kutat körülbelül 1 hónapja - második próbálkozásra - kifúrták, 63 méteren találtak tiszta vizet. A múlt héten pedig megkértük a helyi ezermestert, Bibók Pista uramat, hogy segítsen nekünk kiásni a kúttól a csapig vezető 25 méteres távolságot, 1 méter mélységben, hogy aztán a vízvezeték szerelő beköthesse a csöveket.

Bibók uram eszméletlen. Túl van az ötvenen, és szerintem lassan már a 60-on is, de a duracell nyuszi hozzá képest smafu. Olyan gyorsan haladt az ásással, amilyet én még nem láttam. A második naptól már Krisztián is be tudott szállni neki segíteni (előtte való napon a vendégháznak estünk neki, de arról majd máskor írok), úgyhogy onnantól még gyorsabban haladtak.

Így néz most ki, remélem, hogy egy kis fűmag vetésével majd ezt a csúfságot a visszaásás után el lehet tüntetni.

 

A nap folyamán közben szép lassan bekötésre került az új, friss víz. Egyelőre még nagyon köpköd, úgyhogy a levegőztetőn állítani kell, és még hátra van egy nagyon retkes munka: a fürdőszobai bojler leeresztése és vízkőtlenítése. Vannak sejtéseim arról, hogy mi vár ránk, úgyhogy nem vagyok túl lelkes. Viszont a művelet meg igencsak szükséges, mert ha a bojler is csupa vízkő meg rozsda esetleg, akkor teljesen felesleges lenne az egész kútfúrásos mizéria, hiszen a meleg víz ugyanúgy koszosan jönne.