2013.07.09.

Végre sikerült úgy alakítani a mai napot, ahogy azt már reggel kigondoltam. Délelőtt mindent kipakoltam a garázs melletti sufniból, és szépen pókhálótlanítottam az egészet, illetve felsöpörtem. Délután még Krisz átnézte, hogy mi az, ami maradjon és mi az, ami kidobható, úgyhogy pár nap múlva már mehetnek is ki ide a kismacskák. Ugyan sokkal könnyebb lenne az élet, ha már holnaptól sem keltenének hajnalban a nyávogásukkal (ma is fél 6-kor felkeltem hozzájuk, olyan hangosan mondták a magukét a fürdőszobában, de végül az etetéssel el is némultak :) ), de még szeretnénk, ha jobban hozzánk szoknának, és nem ijedeznének, ha meglátnak minket. Ezt pedig úgy nem tudnánk biztosítani, ha kint lennének, mert így azért napi 10-20x simán rájuk nézünk, játszunk velük. A sufnira meg azért esett a választás, mert már van vágva egy macskabejáró az ajtajára. Ezt most még egyelőre bedeszkázzuk, hogy amíg ilyen picik, addig véletlenül se szaladjanak bele a kutyák szájába. Következő lépésként pedig megnyitjuk a macskabejáratot, viszont az ajtó előtt el fogunk nekik keríteni egy kisebb kifutószerűséget". Ez fogja biztosítani, hogy a kutyák szemlélhessék őket, de ne tudják őket letámadni, és a macskák is ismerkedhetnek a külvilággal.

Utána végre eljutottam hátra a csirkékhez, hogy kissé rendbe rakjam a helyüket: a koszos tojóládákat kitakarítottam, a szalmát elrendeztem, átmostam az etetőjüket is, úgyhogy most ők is rendben vannak. Ismét elkezdtek tojni, valószínűleg az egész napos kint lét és kapirgálás ellenére is tartanunk kell ugyanazt a kukorica mennyiséget, amit eddig kaptak. Azt hittük, hogy ha egész nap kint elmászkálnak és keresgélnek, csipkedik a leveleket, füvet, akkor a darából visszavehetünk. A begyük mérete is erre engedett következtetni, viszont onnantól, hogy visszább vettük az adagjukat, ők bosszúból a tojásból vettek vissza. De pár napja ismét a régi az etetési mennyiségük, úgyhogy ők meg úgyszintén tojással hálálták meg a dolgot. Mindig tanul az ember valami újat. :)

Krisz pedig hazafelé beugrott a varrónőhöz a faluba, hogy elhozza a várva várt ajtófüggönyünket. Múltkor meséltem, hogy gyönyörű, kézzel szőtt vásznakat kaptunk, és az egyik pont alkalmasnak tűnt arra, amit már egy ideje szerettünk volna megvalósítani. Felszerelte a karnis is, úgyhogy mostantól talán még kevesebb légy fog a hálónkba is betévedni, mert bár mindenhol van szúnyogháló, a bejárati ajtó ki-be nyitogatásával azért csak be tud jó pár slisszanni. Így néz ki, nekünk nagyon tetszik. Télen pedig hőtartó szerepe is lesz némileg, ami külön öröm. :)