Tóth Lajos kurzus Silveradon

Tóth Lajos hazai westernlovas, tréner és versenyző, aki 2009-ben úgy döntött, saját szemével szeretné látni, hogy is lovagolnak a nagy amerikai nevek, s azóta is kint él Michigenben. Időnként hazalátogat, és olyankor hétvégi kurzusokon igyekszik megosztani a hazai lovasokkal a tapasztalatait. Egy ilyenre mentünk el mi is a hétvégén.

Silverado légvonalban tőlünk 3-4 km lehet, így adott volt, hogy pénteken délután kellemesen átlovagolunk Dabrával és Omárral. Omár csak a kísérője volt a kisasszonynak a hétvégére, mert az oktatásra neki már nem igazán van szüksége, bár vasárnap egy edzés erejéig mégis csak színre lépett a "kisöreg".

Szombat reggel 8-9 körül volt a találkozó, ahol megbeszéltük a napi menetrendet. Összesen 10 lovas volt, és ennyien kényelmesen elfértünk a kinti pályán a délelőtti közös edzésen. Itt Lajos mindenkit egyesével megnézett, és az első feladatokban minden lónak külön megmutatta, mi az, amit elvárunk.

Dabra nagyon jól vette az akadályokat, az idő haladtával egyre inkább rám figyelt, már nem igazán érdekelte, hogy még soha nem edzettünk ilyen sok lóval közösen (tulajdonképpen Omárral is csak egyszer volt egy közös edzése, de a pályán otthon mindig egyedül dolgoztunk), hogy még soha nem volt ezen a tanyán, hogy Omár folyamatosan őt hívta nyerítve a helyéről, ami a pálya mellett volt közvetlenül, hogy időnként egy traktort beindítanak. A délelőtti 2,5 órás edzés pikk-pakk eltelt, és mire kettőt pislogtunk, már ideje volt az ebédszünetnek, amit igyekezett mindenki a lehető legrövidebbre fogni, ogy folytathassuk a munkát.

Délután 2-3 fős csoportokban a fedelesben volt edzés, és Lala mindegyik lóra felült egy negyed óra-húsz percre. Most láttam először Dabrát kívülről, más lovas alatt dolgozni, és tudom, hogy elfogult vagyok, de annyira tetszett, amit láttam, hogy egész meghatódtam. :) Egyébként is egész nap, amikor kicsit megálltunk pihenni, belém vágott a felismerés, hogy végre először a saját lovammal vagyok jelen egy kurzuson, és nem nézőként, és nem pedig másvalakinek a lovával. Ezt a tudást magamnak, magunknak igyekszünk megszerezni, hogy ő és én kamatoztathassuk. A végén úgy léptettem le a kisasszonyt, hogy az aznapra tervezett dolgokat maximálisan teljesítette.

Mire minden ló-lovas párosra sor került, beesteledett, de a napot még egy kellemes beszélgetéssel, és a jó öreg Csalánosi Csárda meglátogatásával zártuk. Lajos egész nap talpon volt, nem nagyon láttam sem enni, sem inni, de még az este 9 órás edzést is ugyanazzal a lendülettel és energikussággal zárta, mint az aznapi legelsőt.

Köszönet a fotóért Camino!

Másnap reggel, mire mi itthonról el tudtunk indulni, és átértünk (nagyjából fél 9 körülre), addigra már az egyik csapat végzett is a reggeli edzéssel, a második páros már a pályán volt, úgyhogy rendületlenül folyt tovább a munka. A cél az volt, hogy a szombat reggeli állapothoz képest kivétel nélkül mindenki úgy menjen haza, hogy a lova és ő is jobb, együttműködőbb legyen, és az egész összhatás harmonikusabb képet mutasson.

Dabrának a délelőtti edzés volt az aznapi utolsó, mindketten úgy találtuk Lajossal, hogy rengeteget fejlődött, viszont meg kell emésztenie a tanultakat, és nem akarjuk feleslegesen még a délutáni edzésen is dolgoztatni, ezért aztán, hogy a tanultakat egy másik lovon is ki tudjam próbálni, Omárt nyergeltük fel. Amikor épp nem lovon ültem, vagy nem az edzéseket néztem, Krisztiánnal együtt Omárnak is megmutattuk, amit Dabrának, úgyhogy az edzésre már úgy mentem be, hogy némi alapot ő is kapott. Azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy új volt neki is a fedeles, és hogy két másik ló is (akiket ráadásul régről ismert) kering körülötte, és hogy az elmúlt 10 év rutinját, beidegződését kellett most legyűrnie, le a kalappal előtte. Nem intett be, hogy hagyjuk őt már ezzel békén, és bár sokszor nem értette, hogy ami eddig elég volt, az most miért nem elég, miért kérünk tőle többet, de becsületére legyen mondva, igyekezett tenni, amit szerettem volna. Miután végeztünk, elég hamar össze kellett pakolásznunk, hogy még sötétedés előtt haza tudjunk érni.

Itt szeretném megköszönni Szalontai Zolinak (Sheriffnek), hogy a kurzusnak helyet adott, Silverado nagyon profi fejlődésen ment keresztül, öröm volt a paddockok között hozni-vinni a lovakat, a fedeles pont jó méretű, nem porzik, bejön a természetes fény, a kinti pálya óriási és szuper talaja van. Nagyon sok változáson ment keresztül, mióta nem jártam itt, de minden az előnyére vált. :)

Lajosnak pedig a reggeltől estig tartó készenlétet, a kérdésekre a válaszokat, a segítséget és a sok-sok új, más szemszögből megközelített dolgot köszönöm, éppen ez a kurzus kellett ahhoz, hogy a lovammal még hatékonyabban tudjunk haladni a belovaglás útján. Már várom a pénteki edzést. :)