2013. december 8., vasárnap

Mikulás-napi havazás, szorgoskodás

Szombat reggel arra a látványra ébredtem, amit minden évben, még Pesten is alig vártam a tél beköszöntekor: hóba burkolózott a táj. Éjszaka egyszer felkeltem kinézni az ablakon, mert nagyon erős szélvihar volt, de a sötétben semmit sem láttam. Most már tudom, hogy a vízszintesen szakadó hó miatt volt ez. :)
Azonnal kiugrottam az ágyból, belebújtam a jó meleg kezeslábasba, sapka-sál-kesztyű-csizma, fényképezőgép és már mentem is körbenézni. Gyönyörű volt, pedig alig esett 5-6 centi, de épp annyi, hogy a földet egyenletesen beborítsa.

Úgy tűnik, hogy az éjszakai hóvihar Csutakot is végre rákényszerítette arra, hogy fedett helyen aludjon, ugyanis az újonnan épített kutyaházból mászott elő. Még a kölyköknek kéne hátravinni a másik kuckót, mert bár most mindkettőnek van  fedő a feje felett, és némileg széltől védettek, de nem az igazi, úgyhogy megkapják a képen látható kutyaólat a kennelbe, hátha lesznek olyan jófejek egymással, hogy megférnek együtt benne. Napközben mindig olyan minta testvérpárt játszanak, talán nem lesz ezzel gond éjjel sem. :)
 
A cicák nagy szeretik a birkaszőrrel bélelt kosárkájukat, mert kis helyen össze tudnak kucorodni. A hó szerencsére már nem esett be hozzájuk, bár elég határesetnek tűnik nekem. :)
Nem igazán voltak oda életük első hótakarójáért, mert nem tudták eldönteni, hogy a négy közül melyik lábukat rázogassák menet közben, úgyhogy ha nem volt muszáj, nem igazán mászkáltak el semerre. A garázsban fogott 2 egérért persze elő bújtak és jóízűen megették. A kocsiba megint beszökött egy nyavalyás, és az éjjel sem sikerült a ragaccsal megfognunk (utáljuk a ragasztós csapdát, mert utána nekünk kell agyonütni az egeret, ha nem akarjuk, hogy lassú halála legyen, és a macskák sem tudják már azt megenni, de az autóban eddig ez tűnt a legjobb megoldásnak), úgyhogy most megint kicsit bosszankodunk miattuk, pedig azt hittük, sikerült gy kis időre felszámolnunk a tanya rágcsálóállományát.
Sajnos az éjjeli szél letépte a báláinkra előző nap gondosan felrögzített fóliát, és persze el is szakította, úgyhogy gyorsan vennünk kellett egy újat, amit viszont még szintén nem tudtunk felrakni, mert még délután is erős szélfújás volt, úgyhogy próbáljuk mielőbb megejteni a dolgot, ha enyhül az idő.

A lovaskarámunk még rosszabbul járt. Ősszel Krisztián mintegy 50 oszlop leásásával megerősítette a karámrendszert, de az egyik oldalon annyira stabilnak és jó állapotban lévőnek tűnt, hogy azt nem piszkálta meg. Nos, a szél itt is erősebbnek bizonyult, mert gyakorlatilag a bevezetőutunk mentén 25 méter hosszan a földre terítette a karámot. Most ideiglenes ki van támasztva, de amint újra lesz egy kicsit enyhébb hétvége (4-5 foknak már örülnénk), neki kell esni megjavítani, mert nem fogja bírni sokáig, és bár a lovak nem tudnak világgá menni, de veszélyes, ha megint kidől. Murphy törvénye, hogy 10 évig semmi baja nem volt ennek a karámnak, aztán ahogy mi ideköltöztünk, sorra jönnek elő a hibái és adja meg magát az idő vasfogának. Azzal vigasztaltam Krisztiánt, amikor emiatt bosszankodott, hogy a kidőlt karámunk azt jelenti, hogy van karámunk. A kocsiban meg az egér azt jelenti, hogy van egy egerünk, ami a MI tanyánk területén mászott bele. :) A karámot idővel megjavítjuk, az egeret hamarosan elkapjuk, és bármi más újabb javítanivaló dolog üti fel a fejét, az azért van, mert már nem egy panellakásban ücsörgünk. :)