Két kis rosszcsont

Újabb két lakója van otthonunknak, két örökmozgó kismacska személyében. Szamócának már régóta szerettünk volna újra kis játszópajtásokat hozni, s ez a keresgélésünk végül olyan sikeres lett, hogy a tervezett +1 fő helyett már 2 jött rögtön, és még csak nem is egy helyről. Nevük még nincs, mert szeretnénk valami olyan kis frappánsat választani nekik, mint anno a HubaSzamek párosnak, de ihlet még nem szállt meg minket.

Az utazás úgy kifárasztotta őket, hogy az első estét végig aludták.

Az biztos, hogy a kis fehér-vörös kandúrbandi eszelősen rossz: alig van 1-2 óra nyugta, mindent megpiszkál, mindenre felmászik, mindent lelök, túl sok ép bőrfelület már rajtunk sem igen akad, viszont eszméletlen bújós és kitartóan próbál barátkozni a rá még mindig köpködő és fújó lányka cicával, aminek szerintem előbb-utóbb meglesz a gyümölcse, ha nem hagyja magát elkedvetleníteni. :)

A kis fekete-fehérke pedig inkább eddig az a csendes megfigyelő volt, aki elhelyezkedett a nyomtató tetején, és onnan szemlélte a világot, de már kezd ő is felengedni, úgyhogy jön-megy, boksz zsáknak használja a kezem, de ő is nagyon igényli a simogatásokat.

Én viszont némileg lassan haladok a munkáimmal, ha a nyakamban fekszik
egy ilyen kis drágaság. :D

Szamit tegnap behoztam nekik mutatóba, de azt hiszem, jó sok idő kell majd, mire mindenki összehaverodik mindenkivel. Szami becsületére váljék azért, hogy ő csak akkor fújt, amikor a kis pökhendi vöröske megmorogta. :)

Tegnap este, és ma reggel is már egy tálból eszegettek.

Nagyon édesek, nagyon bájosak, de elszoktunk mi attól, hogy a lakásban állandóan zsizseg valaki, úgyhogy hamarosan kiköltöznek a vendégházba, ahol majd Szamival is elég terük lesz ahhoz, hogy összeszokjanak, és ha ez megvan, akkor kezdetét veszi a kinti élettel, valamint a kutyákkal való ismerkedés is. :)