2016. augusztus 10., szerda

Tömegkályha/téglakályha

2013 őszén írtam egy bejegyzést, amely arról szólt, hogy bár nincs anyagi forrásunk tömegkályhát építtetni egyelőre, azért a kis vaskályhát is fel lehet annyira turbózni, hogy hatásos legyen a módszer.

Nos, tavaly télen lehetőségünk adódott végre, hogy a ház középpontjában lévő sparheltet és a hálószobai kályhát kiváltsuk egy sokkal hasznosabb, hatékonyabb fűtőalkalmatosságra, nevesül arra a bizonyos téglakályhára - ezt sokan tömegkályhaként is ismerhetik. Ismerőseinknél meg tudtunk nézni két referenciamunkát is, így nagyjából kezdett összeállni a fejünkben, milyen alakút, mekkora méretűt szeretnénk. Mesterünknek, Jocinak azonban annyi megrendelése volt, hogy az építkezésre ősszel egész egyszerűen semmi esély nem volt, de a tél nagy részét semmiképpen sem akartuk már a sparhival kínlódva kihúzni, ezért nyeltünk egy nagyot és bevállaltuk a létező legkevésbé ideális megoldást: építsünk kályhát télen!

Joci, mivel tőlünk elég messze lakik, a munka pedig előzetes tippek szerint 2 hétig is eltarthat*, ideköltözött hozzánk, hogy ne kelljen ingáznia. A tervek szerint karácsony előtti napokban kész lesz a kályha. Ennek persze az lett a következménye, hogy reggel 8-tól este 10-ig megállás és pihenő nélkül tette a dolgát, épp csak enni-inni tudtam leültetni, este pedig mi szóltunk rá, hogy mielőtt összeesne a fáradtságtól, sipirc aludni.

Megmondom a frankót: házban télen kályhát építeni SZÍVÁS. Egyedül a konyhában tudtunk fűteni, ami híres a rémes szigeteléséről, tehát gyakorlatilag az udvart fűtöttük, de azt aztán becsülettel. A sparhit és a hálószobai kályhát értelemszerűen le kellett csatlakoztatni a kéményről, úgyhogy ott fűtés aztán egy deka sem volt. Télen. Vályogházban.
Mesterünk igyekezett a koszolást a lehető legkisebb mértékre csökkenteni, de hát ennek ellenére is iszonyat mennyiségű agyagport szállt a levegőben és rakódott le mindenre a lakásban (ez hermetikusabb elfóliázással könnyebben kiküszöbölhető lett volna, de majd legköze... nem, nem lesz legközelebb :D ).

Őszintén megmondom, én a munkálatok idején 2 nap pihenőre fel is utaztam édesanyámékhoz Pestre, és aztán úgy is döntöttünk végül, hogy a családi karácsonyozás idén nem nálunk lesz megtartva, mert se felfűteni nem tudjuk addigra a házat, sem kitakarítani nem lehet pár óra alatt. Joci 23-án délután végzett a melóval, de gyanítom, már erős nyomást kapott otthonról is, hogy lesz szíves az ünnepeket már otthon tölteni. :D De a lényeg az, hogy személyében egy nagyon becsületes, tisztességes, és főként tehetséges mesterembert ismertünk meg, munkájában azóta is naponta gyönyörködünk.

* kevesebb idő alatt is meg lehetett volna úszni, de végül a rusztikusabb, felezett tégla küllemben egyeztünk meg, hogy ne egyenes és szabályos legyen a felülete, hanem recés, ezért Jocinak minden egyes lerakott téglát ketté kellett hosszában pattintani.

Mutatnám az állapotokat...


Karácsony előestéjén elkészült a csoda. Szárítóégetést csináltunk benne,
és mellette a kéménybe ideiglenesen visszakötöttük a vaskályhát is,
hogy segítsen kívül-belül száradni.

Abban az évben ez volt a karácsonyfánk. :D
És akkor itt a két fotó a végleges állapotról. Igazság szerint a száradás utolsó fázisában a régi, bontott téglák közül néhányon sókicsapódás zajlott le, amit drótkefével le kéne sikálnunk róla, hogy ismét eredeti színében pompázzon, ne pedig fehérben, de ahogy nekiálltunk, ismét rettenet mennyiségű por szállt fel és most egyelőre úgy vagyunk vele, hogy jóezígy.


A kályha hálószoba felőli része.
És mivel már az első telünkön túl is vagyunk a nagysáddal, így bátran ki tudjuk jelenteni, hogy megérte a befektetett pénz. Nincs többé reggelre 18 fokra lehűlt szoba, nincs napi 2-3szori begyújtás. Krisztián esténként megpakolta a tűzteret, kb 2 órán át mindig rakott rá fát, aztán rácsuktuk az ajtót és hagytuk, hogy reggelig szép csendesen leégjen. Azonban a tégla olyan jól tartja a hőt, hogy bőven elég volt másnap este begyújtani, addig tartotta a legnagyobb hidegekben is a 21-22 fokot. Arról az előnyéről már ne is beszéljünk, hogy végre megszűnt a napi kihamuzás okozta por. Ezt elég másfél-két hetente egyszer kitakarítani, de akkor is csak annyi a dolog vele, hogy a hamutárolóba lehúzzuk a hamut a tűztérből, és azt aztán kivisszük a házon kívülre. Slusszpassz. :)

4 megjegyzés:

  1. Csodálatos!!! Nagyon irigy vagyok és bizony jól el is gondolkodtatott!
    Legyen nagyon sok örömötök benne!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű lett! Legyen benne sok örömötök, melegetek:)

    VálaszTörlés
  3. iszonyat nagy munka, de csodaszép lett! Kívánom, hogy jól lássa el funkcióját <3

    VálaszTörlés
  4. Szép lett, ügyes mesteretek volt.S micsoda kuckó van mögötte! S ez a tüzelés, s a melege megfizethetetlen.

    VálaszTörlés