Az első karácsony

Az idei karácsony volt az ötödik, amit együtt töltöttünk, viszont ez egyben az első, amit a saját, közös otthonunkban ünnepelhettünk.

24-én kettesben karácsonyoztunk, az esti ünneplés igazán meghittre sikeredett, a vacsora jól sikerült, a kellemes zenét Diana Krall biztosította, a szuper meglepetésekről pedig a Jézuska gondoskodott.

 

25-én az igazi nagy családi karácsonyozás volt soron: eljöttek a szüleim, öcsém, egy nagyon-nagyon kedves családi barátunk, aki már szinte a nővérem lett időközben, és Krisztián édesanyja. A többiek sajnos nem tudtak eljönni, úgyhogy ők csak gondolatban ültek mellettünk az asztalnál. Azt hiszem, ezzel a készülődéssel értettem meg igazán, mi munka áll anyu mögött évek óta, amikor ilyen családi ebédeket szervez meg Pesten, és remélem, ezt az édes terhet idén sikerült némileg levennem a válláról azzal, hogy most mi láttuk őket vendégül, de ugyanez érvényes Krisztián édesanyjára is, aki szintén hihetetlen módon kitesz magáért, valahányszor vendégségbe érkezünk hozzá.

26-án pedig már szintén kettesben voltunk, én végre tudtam időt szakítani ismét Dabrára, s ezért cserébe egy olyan kellemes lovaglással ajándékozott meg, amilyenben rég nem volt igazán részem, pedig az egész alig tartott egy óráig is, mert a hosszú kihagyás és az egyre növekedő pocakja miatt nem akartam megterhelni.

Este pedig hirtelen ötlettől vezérelve nekiestünk ismét a vendégháznak, úgyhogy a dekorálás 60%-át már ki is pipálhatjuk. Alig várom, hogy megmutathassam és elbüszkélkedhessek a "művünkkel", amit ebből a házból kihoztunk, de már csak a végeredményt fogom lefotózni.

 

Lunca és az új fekhelye. Így talán már nem túr ki
a saját ágyunkból (egyelőre). :)