Borsókrémleves

Ha már különösebb történés nincs most felénk, akkor legalább 1-1 recepttel frissítem a blogot. Hamarosan lesz miről írnom, mert jövő héten disznóvágást tervezünk (én nem, mert már azóta megsajnáltam szegény röfögiket, bármennyire is böték, hangosak és lökdösődősek az utóbbi hónapokban). Hurka és Kolbász már alulról súrolja fejenként a 100 kilót, úgyhogy eljön lassan az idejük. Én még nem tudtam eldönteni, hogy itt legyek-e vagy sem a vágásnál, bár az biztos, hogy az elején nincs az a pénz és Mindenható, hogy végignézzem a vérengzést; és legfeljebb a későbbi porciózásban fogok tudni segédkezni (persze, ha addigra kigyógyulok már ebből a vacak náthából, ami pár napja keseríti az éjjeleimet és a nappalaimat).

Vágyom már nagyon a tavaszi zöldek látványára, úgyhogy ennek fényében ma egy kis borsókrémlevest dobtam össze, ami azért is volt jó választás, mert pillanatok alatt elkészült, és semmit nem kellett igazán pepecselnem a konyhában.

Hozzávalók (2 személyre)

6 deci alaplé

40 dkg borsó (most épp mirelit)

1 deci tejszín

2 ek vaj

2 gerezd fokhagyma

petrezselyem

só, bors

Az alaplét odatettem egy lábasban forralni. Amikor ez megvolt, a borsót beleöntöttem a fokhagyma társaságában és puhára főztem. Egy merőkanálnyi borsót külön szedtem egy kis tálkába, a lábasban maradtakat pedig egy botmixer segítségével krémesre pürésítettem. Hozzáadtam a tejszínt, a vajat és a fűszereket, valamint a különszedett egész borsószemeket is visszaraktam (így nem lesz túl monoton a krémleves), és utoljára összeforraltam. Ha nem száműztem volna most magam egy időre a tészta- és kenyérmentes diétába, akkor friss pirítóssal ettem volna vagy pirított zsemlekockákkal, de most erről lemondtam (és marha büszke vagyok magamra). Még két ötletem van feltétnek hozzá: az egyik a sült baconszeletek, vagy pedig ropogósra megsütött, reszelt sajtból álló kis sajttallérok, de most ez utóbbihoz már nem volt erőm, inkább visszabújtam az ágyba pihenni.