2014. február 28., péntek

Az állatorvosunk és a döglött csirke esete

Zayzon doki a környék James Herriotja, erdélyi származású, középkorú Doktor Bubó. Én nagyon kedvelem, eddig bármikor rátelefonáltam, akár babéziás kutya miatt, akár lovak oltása miatt, még aznap mindig kijött. Ha pedig aznap nem tudott kijönni, akár este 9-kor is, mire hazaesett Izsákra, fogadott minket a beteg kutyával. Krisztián lovát, Omárt is már több éve ő oltja, ő intézi mindig a vérvizsgálatát is.

Tegnapelőtt megint tiszteletét tette nálunk, mostanában főleg csak én vagyok itthon, amikor jön, jól el is szoktunk beszélgetni. Én próbálom azt a látszatot kelteni, hogy megvan a magamhoz való eszem, bármennyire is pesti jánynak néz, ő meg rendre valamivel próbál megviccelni, meghökkenteni. A múltkor távozóban volt épp, mikor odalépett a farakáshoz, felkapta Krisz hasító fejszéjét, és egyetlen mozdulattal szétkaszabolta darabokra a legnagyobb farönköt a kupac közepén. Igen, azt, amin Krisztián a többi fát hasogatta és azt használta támasztéknak... 

Most a lovakat jött leoltani és féreghajtani. Gyorsan végeztünk, én épp vittem vissza a Dabráékat a karámba és ahogy jövök be, látom, áll a doki egy elfeküdt tyúk előtt és hümmög, hogy nézze már Juditka (mert én neki Juditka vagyok), megdöglött a csirke. Nézem, látom, hogy ez pont az, amelyiket már 1 hónapja ápolgatok, mert valami lett a lábával, de már egy hete kezdte teljesen összeszedni magát. Reggel még semmi baja nem volt, és amikor jöttünk hátra, akkor se láttam, hogy gond lenne. Mondja az asszisztens is, hogy hát ez megdöglött.

Aztán egyszer csak látom, hogy a csirke feje be van dugva a szárnyai alá! Egyből kapcsoltam, úgyhogy megnyugtattam a dokit, hogy városi vagyok, de ennyire azért már nem! Azt' megpiszkáltam a csirkét, aki a mozgatásra azonnal felébredt a hipnózisból és tovaszaladt. Ez a két öreg meg olyan komiszsággal a szemükben hahotázott, mint két rossz gyerek. Mondták is, hogy no, hát meg kell néha próbálni, mennyire tudnak rászedni. 

Még behívtam őket egy kávéra, az alatt a doki megint megörvendeztetett egy székely történettel, majd elindultak dolgukra, nekem pedig egész napra jutott egy kis kuncognivaló. :)

1 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Jók az ilyen állatorvosok! Az állatnak, s a gazdának is. Herriot-ot én is a szemléletéért szeretem.