Na, az van, hogy a hétvégén az állatállományi létszem kettővel csökkent, Hurka és Kolbászhoz eljött a böllér. Hajnali 5-kor keltünk, még sötét volt, amikor kipakoltuk az első udvarra az asztalokat, elővettük a slagot, az elmosott húsos ládákat, műanyag kádakat, edényeket. Én fél 7-kor, amikor a kanra került elsőként a sor, elegánsan távoztam és a falusi piacig meg sem álltam. Mire visszaértem, már túl voltak a perzselésen, pucoláson, és épp a sütős-főzős húspróba végeredményére vártunk, hogy kiderüljön, vajon a féltökű malacunk húsa használható-e vagy sem. Ugyanis az egyik heréje a hasüregben volt, heréléskor csak egyet tudtak kivágni még kiskorában a fiúk, s ennek az a veszélye volt meg, hogy a hormonok miatt a húsa bármilyen fajta feldolgozáskor irdatlanul megbüdösödik és ehetetlenné lesz. Egyedül füstölt kolbászt lehetett volna belőle készíteni, de még csak egy levesbe sem lehetett volna dobni, ha olyan. Nagyon reménykedtünk, hogy nem felesleges a halála, gyönyörű, 150 kilós állat volt. Úgy tűnik, imáink meghallgattattak, mert sem főzés, sem sütés során semmilyen szaga nem volt, úgyhogy kezdődhetett az igazi munka vele, miután a kocát is levágták. A két disznó feldolgozása párhuzamosan történt. úgyhogy nagyon jól haladtak, este 6-kor gurultak ki a kapun.
Nem húznám sokáig a szót, nem volt annyira felemelő élmény, nekem még ma is hiányzott etetéskor a két röfi, de vigasztal a tudat, hogy haláluk nem volt hosszú és fájdalmas sem.
Rengeteg-rengeteg csodaszép hús jött le róluk, még meg se számoltam, hány gyönyörű szalonna fekszik épp a sóban a két hatalmas csülök és a négy sonka mellett, legalább 15 zacskónyi darált húst porcióztam ki, kolbászból és szalámiból összesen 40 kilót dolgoztunk fel, amik már Csemőn füstölődnek; oldalasból is vagy' 20 zacskóval került a fagyóba, a sok húsos csontról nem is beszélve, és a karaj egy kis részéből ma már rántott húst sütöttem, isteni finom volt, bár furcsa volt a tudat, hogy Őket esszük. Amíg éltek, igyekeztünk mindent megadni, amit egy malacnak meg lehet, tágas helyük, jó kosztjuk volt. Köszönjük nekik, hogy mostantól jóllakatnak minket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése