Év végi összegzés

Minden évben, szilveszter előtt kicsit leülök és átgondolom, megfogalmazom magamban az elmúlt egy év történéseit, emlékezem a szép pillanatokra, tanulságot levonva elteszem egy láthatatlan polcra a rosszakat, és köszönetet mondok azért, amiért tudok.

Azt hiszem, nem túl merész a kijelentés, hogy eddigi életem legeseménydúsabb, legszebb és legizgalmasabb éve volt a 2013-as. Ez egyszerre nagyszerű és kicsit ijesztő is, mert a kisördög azért ott bujkál, hogy oké, ez most egy gyönyörű év volt, kikerülvén a mélyből, fel a magasba, de mi van, ha a hágó után nem egy újabb hegycsúcs, hanem a völgy jön? De alapvetően én úgy gondolom, hogy az ember életszakaszai nem attól függően váltogatják egymást, hogy lapozunk egyet a naptárban, úgyhogy várom, várjuk az elkövetkezendő további időszakok hozadékát, s állunk eléjük.

Az idei év számunkra még úgy indult, hogy 90 km választott el minket egymástól, hiszen én Pesten, Krisztián pedig Kecskeméten lakott, s mindketten albérletben, valamint én még gyűrtem a szürke hétköznapokat egy nagyobb lovasboltban szakeladóként, napi vitákkal az akkori főnökömmel, s mindössze a hétvégék éltettek, hogy végre lebuszozhassak Lunával a páromhoz, hogy együtt lehessünk.

Aztán jött március vége, az igazi fordulópont, amikor a tanya adás-vételi szerződése aláíródott (a blogot is ebben az időszakban kezdtem el írni), s mire kettőt pislogtunk, már április 6-át mutatott a naptár: a napot, amikor átléphettük immár a saját otthonunk küszöbét. A beköltözést egy hatalmas felújítás, takarítás előzte meg, majd a saját holmijaink elhelyezése, de közben folyamatosan gyönyörködtünk az egyre jobban kizöldellő, a téli álomból ébredező természetben is. Májusban hazahoztuk Omárt, valamint gyarapodtunk 3 új kutyával (Luna és a két, tanyával együtt örökölt itteni kutya, Béci, aki Bella és Tücsök mellett), ők Csutak, Panna és Alba.
Lehetőségem adódott, hogy édesanyámmal együtt elutazhassak pár napra Brüsszelbe, és nagyon kellemesen emlékszem vissza rá (és a mérhetetlen mennyiségben elfogyasztott csokira, Gabóékra és Sadie-re és Kökényre, a két vizslalányra). Időközben lettek csirkéink, akik közben kibővültek további kakasokkal és más csirkékkel egy kedves ismerős jóvoltából; két mangalica keverék malacunk szintén birtokba vette a tanyát. Júniusra meglett az új fúrt kutunk, július elején befogadtunk két gyönyörűséges és hiperbarátságos kiscicát, a Huba-Szamek párost, s július 16-án a családunk és életem részévé vált az első saját lovam, Dabra is. Ugyanúgy, ahogy a tanya, úgy ez a szépség is égi ajándék számomra, ami egyik pillanatról a másikra jelent meg az életünkben, s azóta is roppant hálás vagyok azért, hogy összekerültünk. Még a bizalmát nem sikerült teljes mértékben elnyernem, de megígértem neki, hogy rászolgálok előbb-utóbb.

A nyár hosszú volt és tűzforró, de nagyon szerettük, a veteményesben elképesztő mennyiségben termett a paradicsom; megfőztem életem első lekvárjait és paradicsomszószait, emlékszem az első saját szedésű meggyeinkre, s ősszel a szőlő, valamint a dió sem kis mennyiségben, napi szinten kényeztetett bennünket.

Minden hétvégén, s néha hétköznap is bográcson vagy tárcsán sütögettük meg a vacsoránkat, és gyönyörködtünk a végtelen csillagos égboltban. Augusztusban az egy este alatt összeszámolt hullócsillagok rekordszáma a 23 volt, természetesen egyiknél se felejtettünk el kívánni valamit.

Az ősz a tűzifa hasogatás, a bálavásárlás és egyéb, a télre készülő tevékenység jegyében telt. Volt karám javítgatás, legalább 7 malacszökés, aminek a végére végül a villanypásztor tett pontot, a házunk belső formája a jelenlegi anyagi lehetőségünkhöz képest kezdte felvenni a legjobb formáját, a vendégháznak is - noha több nekifutásra - is nekiláttunk, hogy a szilveszteri bulit méltó helyen tarthassuk.

A tél is gyönyörű egyelőre a maga nemében, a napi begyújtás már szertartássá vált, ahogy a percekig tartó beöltözések is, mielőtt kilépnénk a hidegbe, de valahogy a reggeli deres, leheletfelhős, csípős etetéseknek is megvan a bája. Láttuk már hóba burkolózva is a kis otthonunkat, bár ez mindössze 2 napig tartott, de örültünk neki, mint a gyerekek.

A karácsonyra készülődést már az ünnep előtt 1 hónappal megkezdtem, s az egyik legszebb karácsonyt élhettük át először kettesben, aztán pedig szeretteink körében.

Ebben az évben még élesebben kirajzolódott, hogy kik azok, akikre tényleg számíthatunk, kik maradtak meg barátnak, vagy éppenséggel kiket sodort mellénk új ismerősként az élet, akik megszínesítik az életet.

Elmondhatatlanul büszke vagyok a Szerelmemre, aki hihetetlen sok erőfeszítés, álmatlan éjszaka, végig idegeskedett nap árán megszerezte az Otthonunkat, ahol aztán olyan talpraesetten, ügyesen intézi a dolgokat, hogy csak ámulok és bámulok, legyen szó akár egy villanyszerelésről, vagy egy komplett, új bútor megtervezéséről és megalkotásáról, a fizikai munkákról, az állatok jól-létéről való gondoskodásról, s mindeközben a munkahelyén pedig száz százalékosan volt képes teljesíteni úgy, hogy emellett még két OKJ-s képzésen is részt vett és sikeresen vizsgázott.

Köszönöm elsősorban neki és a családunknak, illetve a barátainknak ezt a csodálatos évet, a rengeteg önzetlen segítséget, kedves pillanatokat!

A rengeteg olvasónak pedig, akiket napi szinten érdekel az, hogy egy fiatal pár hogy, s mint állja meg a helyét tanyán, és akik sok jó tanáccsal, dicsérő szóval sem átallnak ellátni minket, ezúton szeretnénk hasonlóan boldog, sikeres új esztendőt kívánni!