A vendégház #3

Hamarosan elérkezem az utolsó poszthoz talán, ami a vendégház felújításáról szól, de az még nem ez lesz. :) A szilveszteri bulit már ott fogjuk tartani, mert kényelmesebben elférünk, és ez egy elég jó motiváció ahhoz, hogy már ne húzzuk tovább és végre elkészüljünk mindennel.

A szilveszteri ivászat buli üdvözítő képe lebegett hát lelki szemeink előtt, amikor a hétvégén újult erővel szivacsot, súrolószert, drótkefét, és egyéb harci eszközöket ragadtunk a ház megrohamozása közben. Két fős csapatunk ezúttal is kiegészült Szent Anett személyével, aki anélkül is jön segíteni a legdurvább dolgokat kiganézni, hogy nekem meg kéne egyáltalán kérnem rá. Ezen szokása felett rendszeresen kerekedő szemekkel állok és értetlenkedem, de Isten tartsa meg jó szokását! :)

Krisztián vállalta magára az aktuális hős szerepét azáltal, hogy a minősíthetetlen dzsuvakupacnak nekiessen, hátha talál alatta egy sparheltet. Nos, nem vallott kudarcot, ugyanis a bal oldalon látható alienből egy teljesen jó állapotban lévő sparheltet varázsolt. Nem mondom, hogy 10 perc alatt, sokkal inkább 2-3 óra alatt. Le a kalappal előtte, én ugyanis némi hezitálás után kerek perec kijelentettem, hogy bottal sem vagyok hajlandó hozzányúlni, annyira koszos, pedig a fürdőszobák kitakarításánál már láttam egy s mást, de ez még azon is túltett. Sajnos a főzőlap igencsak rozsdás maradt a pucolás után is, de mivel már szeretnénk begyújtani, ezért csak tavasszal fogjuk megpróbálni egy kis rozsdamentesítő cuccal rendbe hozni.

 

Mi eközben a nappaliban súroltuk a lambériát egyesével, hogy a több éve lerakódott légyürüléket és egyéb koszt eltávolítsuk, illetve hogy az ablakokat is átlátszóvá tegyük. A bejárati ajtó is megmutatta végre, hogy eredetileg milyen színű, ha tiszta, és a kis vaskályha is lelkesen kezdte ontani magából a meleget, miután egy kéményseprővel kitakaríttattuk a kéményeket. Már csak a sparhinak kell átesnie egy tesztüzemelésen, hogy vajon sehol nem füstöl-e,és akkor kezdődhet a vendégház falainak is az átmelegítése, hogy ne csak kabátban és kesztyűben lehessen vacogás nélkül megmaradni bent.

A közelharc

A rendesen működő fűtés a feltétele annak is, hogy érdemben fen tudjam súrolni a padlót, hogy ne szívja magába a koszos vizet a régi hajópadló, hanem gyorsan száradni tudjon. Ha ezzel megvagyunk, gyakorlatilag a csinosítás van hátra.
A szintén katasztrofális állapotban lévő hűtő-mosogató-tűzhely kombó esetén Krisz megkegyelmezett nekem, és inkább megpróbálja szétszedni, hogy a tűzhely és a mosogató, vagyis a felső, szétszerelhető részt tartjuk csak meg, és csinál nekik egy lábazatot, mint sem hogy azt a hűtőt ki kelljen takarítanom. Úgysem használnánk, viszont tényleg gusztustalan állapotban van, és legalább sokkal jobban is fog mutatni majd a fa mosogatószekrény, mint a mostani fényes, királykék fém rettenet. Azt hiszem, sokkal tartozom Neki ezért a döntéséért. :D