2013.12.15.

Mindig történik valami, ami felülírja a terveinket, és sürgősebb megoldásra vár, mit a teendői lista többi szereplője. Így volt ez az új kutyaház építéssel is (most készül Alba kuckója is, mert mióta letakartuk fóliával a szénát, azóta nem hajlandó a tövében aludni, és mondjuk mi sem szeretnénk, ha éjszakai unalmában elkezdené szétcincálni azt), viszont ha ez az utolsó darab is elkészül, akkor már mindenkinek megvan a saját helye. A régi, már eleve itt lévő darabot megkapta Pannika a hátsó kennelbe, a mi házunknál lévő, első Krisz-féle prototípust felváltva használja már Bella és Csutak (Tücsök rendületlenül a romos ól híve), úgyhogy van rájuk igény éjjelente. Ugye a két kölyök, Alba és Panna nap közben szabadon vannak és csak estére zárjuk hátra őket, hogy aludni i tudjunk, mert kissé túlteng bennük a sötétedés utáni buzgóság, és a saját lélegzetvételüket is szűnni nem akaró ugatással reagálják le.

A minap pedig, ahogy Pannáékat az esti etetéskor hátrahívtuk, valamelyikőjük nekiszáguldott a hátsó kerti kapu tartóoszlopának, ami egy jó nagy reccsenéssel adta meg magát, úgyhogy ezt is meg kellett csinálni, de persze ehhez már kellett a földfúró áldásos segítsége is, szóval ez sem 5 percet vett igénybe.

Viszont amíg Krisztián ezzel küzdött, én legalább rendbe tudtam ismét vágni a tüzelőnek való fákat a fal tövében, amit a kutyák kitartó munkával döntöttek romba az utóbbi időben (hmmmm... nem kér valaki 2 közép-ázsiait, jut eszembe? Ócónemdrága! Egyetfizetkettőtvihetakciócsakmost :D Na jó, nem tudnánk már tőlük megválni, csak meglehetősen megtépázza az idegeinket is és a belső kertet is a 6 kutya rosszalkodása, de jelenleg törjük a fejünket azon, hogy hogyan lehetne a meglévő területet úgy felosztani, hogy az nekünk és a kutyáknak is jó legyen. Nem, a lánc nem jön szóba, már így is elég nagy kompromisszumot jelent részemről, hogy Albát éjszakára megkötjük, mert utálom az egészet. Jövőre talán eljutunk odáig, hogy az egész tanyát körbevesszük vadhálóval, és ahol az összes házőrzőnek teljes bejárása lesz anélkül, hogy meg tudnának lépni, így a belső udvart mentesíteni tudjuk tőlük), és konstatáltuk, hogy valószínűleg még legalább 15 mázsa fát rendelnünk kell, januárban, mert az előre megsaccolt 45 mázsa nem lesz elég. Számítottunk rá eddig is, hogy kb 60 mázsában kell gondolkodnunk, de az első télen ez most körvonalazódik még inkább. Viszont jövőre már nyáron elkezdjük megvenni a fákat, hogy kényelmes tempóban lehessen felhasogatni őket, és LEGYEN IDEJÜK KISZÁRADNI. Most 2-3 nappal előre behozzuk azt a 4-5 kosárnyi mennyiséget, amit el akarunk majdan használni, hogy a sparhi és a vaskályha mellett teljesen kiszáradjanak. Örömhír amúgy, hogy egyelőre még nem kellett begyújtani a hálószobai kandallót, eddig elégségesnek bizonyult a másik két fűtőalkalmatosság üzemeltetése. Szelesebb időkben mondjuk szívjuk a fogunkat, mert akkor nagyon fogyasztja a fát mindkettő, bár a sparhelt füstfolyosójába már éppen emiatt belerakott 1-2 plusz téglát Krisztián, hogy ne olyan gyorsan szippantsa ki a kémény, hanem kis kerülőutat kelljen még megtennie. A múltkori kéményseprés pedig még inkább rásegít a jó huzatnak, de nem baj, a legjobbkor érkezett a kéményseprő, mert bár állítása szerint tavaly ilyenkor is járt már itt, még akkor a német tulajnál, irtó sok kormot pucevált ki. Becsületére legyen mondva, nem koszolta sehol sem össze a falat a takarítónyílások mentén.

Úgy tűnik, szóf....sásom lett így hirtelenjében, de hasznosnak érzem leírni ezeket a kis apróságokat, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni ezekről a mindennapokban, de jövő ilyenkor majd milyen jó lesz visszaolvasni, amikor több tapasztalattal fogunk rendelkezni. :)