2014.05.18.

Végre kisütött a Nap, kezd felszáradni minden. Mondjuk ez homokon extra gyorsan történik, de az elmúlt napok esőzései még nálunk is produkált itt-ott sáros részeket, de már ezek is kezdenek apadni. Szerencsésen túlélte minden a veteményesben, nem rohadt be semmi, a répa és a cékla úgy megindultak, mind a bolondgombák. Két koktélparadicsom tőn már megjelentek a kis paradicsomok, a többi virágzik becsülettel, és végre kidugta a fejét a másodvetésű retek és dughagyma is. Tegnap még nem bírtam ellenállni, és a piacon vettem 12 tő tépősalátát is, azokat ma szépen kiültettem, csak nagyon oda kell majd figyelnem, mert elég sok csigát látok már a vetemények körül ólálkodni. Ezeket folyamatosan szedem össze, aztán majd ha esetleg még többen lesznek, akkor egybegyűjtöm őket egy vödörbe és teleportálom a bagázst az erdőbe. ha nagyon vissza akarnának jönni, őszre talán ide is érnek, akkor meg már felőlem jöhetnek. :D

Hátul a mulcsolt ágyásokban vannak a paradicsomok,
egy kis eper és kovászolni való uborka, jobb hátul pedig a tépősaláták,
illetve rebarbara.
Elöl balról: rainbow sárgarépa, cékla, paprika, vöröshagyma,
és a képről jobbra lelóg a másodvetésű retek és a cukkiniágyás.

Édes a pihenés "a Paradicsomban". :)

Kis megjegyzés a mulcsolással kapcsolatban: két ágyásról visszaszedtem a takarást, teljesen feleslegesnek bizonyult ugyanis a szalmatakaró. Annyira tele van még mindig tarackkal és most már vaddohánnyal is, hogy mit sem érdekli őket a mulcs, remekül átverekedték magukat rajta. A szalmaréteg miatt viszont nem tudnám kapálni, úgyhogy végül felszedtem és a többi ágyáson lévő mulcsra terítettem el a felesleget. Tudom, hogy elsősorban a vízmegkötés és a gyors párolgás megakadályozására van ez a technika, de alapvetően felgazosodást is kéne valamennyire gátolnia. És azt is tudom, hogy ha csak tavasszal szántattuk fel ezt a szűz területet, még nem kell csodákat várni, és majd inkább jövőre lesz ennek eredménye, főleg, ha ősszel újra beszántatjuk, meg egy kis trágyával is feljavítjuk, majd fóliával letakarjuk, de azért na. :)

Eső után, eső előtt

Azt hiszem, azt még nem újságoltam, hogy amikor 2 hete itt volt kis családom látogatóban, a csapat dolgosabbik fele nekiesett szétszedni végre a górét! Költözés óta sokat agyaltunk rajta, hogy mi legyen a sorsa, mert ugyan tök jó, hogy az embernek van egy góréja, de ha az akadályozza a házból való kilátást, akkor az már annyira nem funny. Ezért az az ítélet született, hogy ha normálisan szét lehet szedni, akkor hátul újra összerakjuk. Nos, ahogy nekiláttak a fiúk, elkezdett darabokra esni gyakorlatilag, úgyhogy volt góré, nincs góré. Még a fő oszlopok és a tetőszerkezet áll, mert az alapja le van valahogy betonozva, és ehhez majd traktoros segítségre lesz szükség, de már így is ezerszer többet lehet a konyhából a kapura látni. Ha pedig még a váz is eltűnik innen, sokkal rendezettebb lesz az összkép.