2014. május 12., hétfő

2014.05.12.

A csikó születése óta nem írtam róluk, pedig sokat változott és formásodott az elmúlt két hétben. Most már összebarátkozott Omárral is, aki ugyan feltűnően értetlenkedik, hogy nem igazán emlékszik, hogy herélt létére mikor produkált kiscsikót Dabrának, de aztán ezt a gondolatot egy jóízű prüszköléssel elengedi általában. Az elején nem volt ám ilyen nagy a barátság, de a kis Houdini egyik éjjel valahogy kibalettozta magát a karámból, és akkor nem csak az anyja toporzékolt pánikszerűen, hanem Omár is, és azóta az eset óta valahogy összekovácsolódtak, és az anyatigris is rájött, hogy ő nem olyan ló, akitől féltenie kéne a gyerekét.

Sajnos nem ez a helyzet velünk, ugyanis csak az első pár napban volt nyugalom, és az az időszak, amikor büntetlenül lehet a csikó gyömöszölni, simogatni, köddé vált. A kiegyensúlyozott lovam helyét most egy agresszív sárkány vette át, úgyhogy egy ideje inkább nem bolygatjuk a pofonos ládát. Viszont hamarosan újra elő kell vennem őkelmét, és az sem járja, hogy a csikót nem engedi a közelünkbe, mert így jó eséllyel elvadítja, szóval a csikóra is rá kéne varázsolni alkalmanként egy kötőféket, megtanítani a vezetgetésre, satöbbi. Egyelőre viszont főleg Omárral kezdtünk el ismét foglalkozni, ugyanis egy hónap múlva indul vele Krisz Hortobágyra, a Nyeregszemle idei helyszínére, és a 200 km-es túrára kondiba kell hozni a kisöreget. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a túra elejére a tanyából kiinduló, kb. 5-6-7 km-es rövid terepecske útvonalat egy szusszra le tudja nyomni lendületes ügetésben. Ha ez megvan, akkor azt gondolom, hogy a sok lépéssel, laza ügetésekkel, és frissítő vágtaszakaszokkal tűzdelt 5 napos túranem fog neki gondot okozni (úgy ráadásul, hogy a 3 évvel ezelőtti erdélyi túrára még kisebb kondival indult útnak, és ott pedig 800 km-ről volt szó). Tegnap egy kellemes kis terepet mentem vele, lecsekkoltam a környék vadon növő bodzabokrait, hogy honnan hozhatnék még szörp alapanyagot (persze estére egy akkora felhőszakadás zúdult ránk, hogy egy szem virágpor nem sok, annyi nem maradt a virágokon, úgyhogy nem látom értelmét leszedni), kis legelést is beiktattunk, találkoztunk a legelőre kicsapott marhákkal is; ma pedig egy kellemes pályamunka volt soron. Sikerült olyan nyugisan letudni a lovazást, hogy még heveder helyen sem izzadt meg.

Ez a videó a tegnapi terepen készült. :)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Te jó ég! Ugye nem lett bajotok? Nagyon fenyegetően kezdtek körétek gyűlni ezek a félelemkeltő fenevadak :)

Laller

Alma Kreatív írta...

Igen, a lassú cammogás közepette épp azon gondolkoztak, hogyan szedjenek minket ízekre. :) Csak még azt nem tudták, hogy Omár Közép-Európa, és többszörös magyar bajnokságot nyert marhaterelésben :D

Névtelen írta...

Nagyon szép a kicsi lovacska!
Jó volt látni Omár nyugodt, kiegyensúlyozott nézelődését.
Milyen kis kiváncsi tehenek!
Adri