Tavasz-tavasz-tavasz!

Reggelente madárcsicsergésre kelünk, az etetéshez nem kell 6 rétegben, kb. negyed óráig öltözködni, elég csak egy vékony pulóver, és a gumicsizmát is egyre gyakrabban váltom le kinti papucsra. Már megvolt az idei első kinti teregetés, a ruháknak így isteni illatuk lett, végre nem fagynak be az itatóvödrök, kinyíltak a ház mögött a nárciszok, és a fák is elkezdték bontogatni a rügyeiket.

 

A lovak és kutyák elszántan vedlik le a téli bundát, aminek a visszatérő madárkák örülnek a legjobban, hiszen a lószőrből, a kihullott farok- és sörényszálakból remek fészket tudnak építeni maguknak. A csirkéink úgy tojnak már jó pár hónapja, mint még sosem, napi szinten van legalább 10-12 tojásunk a 20 csirkétől.

Dabrámnak is egyre jobban kerekedik a hasa, most már kétségem sincs afelől, hogy tényleg van benne csikó, pedig az utóbbi időben többször meg voltam róla győződve, hogy hülyére vett mindenkit, de már megfontoltabban mozog, Omár már nem tudja bármikor rávenni egy kiadós rohangálásra, csak ritkán, és mintha bújósabb lenne. Illetve a bújósság az ő esetében erős túlzás, de nem méreget már bizalmatlanul, odajön magától és van, hogy hosszú percekig csak állunk egymás mellett, én beszélek hozzá, vagy épp csendben átölelem a nyakát, és szívom magamba azt a semmihez sem fogható lóillatot, ami számomra talán a világ legfinomabb illata.

Huba cica a mai napig sem került elő, úgyhogy noha folyamatosan várjuk haza és szólongatjuk még mindig (két hete nem láttuk azt a kis szépséget), de Szami cica kapni fog egy új kispajtást maga mellé, mert láthatóan egyedül érzi magát. Bár, nem mondom, feltalálja könnyen magát, mert a minap, ahogy mentem hátra a lovakat megetetni, egyszer csak azt látom, hogy Dabra áll becsukott szemmel a karámnak dőlve, Szami pedig a karámoszlop tetején állva dörgölőzik a mamiló pihe-puha orrához. És azóta már többször előfordult, hogy Szamit a lovaktól látom előreszaladni. Amikor pedig nem hátul van, és én pedig épp kiülök a ház elé, hogy a meleg napsütésben dolgozzak, akkor első dolga, hogy lekucorodik mellém.

Jaj, majd elfelejtettem, végre kibújtak a paradicsom magok is! A kelési arány kb. 95%, ami nagyon jónak számít, úgyhogy még fogok továbbiakat is elvetni, mert paradicsomból sosem elég. A fűszerek szerintem egy része befuccsolt, talán újrapróbálkozom, de most ezúttal külön cserépbe rakom őket, tavaly úgy sikerültek.