2014. március 11., kedd

Kerti napló: 2014.03.10.

Vasárnap délután a gyönyörű napsütésben kiültem a ház elé és nekiálltam előkészíteni az újabb adag magvetéshez a palántázóföldet. Megint a szokásos, átszitáltam a vakondtúrásos földet, meg a palántázóföldet, fele-fele arányban elkevertem. És már megint sikerült rányúlnom egy gilisztára, úgyhogy sikítás, káromkodás, undorodás, hidegrázás ebben a sorrendben: pipa. Tudom, a giliszta a barátunk, de jobb szeretem a távkapcsolatot a kúszó-mászókkal. Gondolom, mondanom sem kell, ezek után még lassabban haladtam. :D

A föld egyik része virágládába került, ahol jól megöntöztem még délután, hogy estére kicsit megszikkadjon, mire a szintén délután vízbe beáztatott magokat este el tudtam bele ültetni. A másik része pedig 5 decis műanyag poharakba került, ugyanis most a lucullusok voltak soron és nem mertem mindet a ládába tömegesen ültetni, hátha nem sikerül túl jól a későbbi széttűzdelés, és akkor legalább a poharas adag sikerüljön. Szóval, este pedig szépen egyesével fogtam a lucullus (San Marzano) magokat és fél centi mélyen eldugtam a földben egymás után. Most egyelőre 37 magot vetettem el, ma pedig sorra került a többi 3 féle paradicsom is, úgymint Mano, Mobil Kecskeméti Jubileum, illetve "bérpalántázást" vállaltam egy kedves ismerősömnek, ő kért meg, hogy a kétfajta csípős paprika magjait vegyem kezelésbe.

Az óriás vajretek már hatalmas, szét kéne egyelni, a kapor is szépen kikelt, a bazsalikomok is kezdik már jelezni, hogy a világon vannak a majorannával együtt, de az oreganóról még semmi hír, mint ahogy a tárkonyról és a citromfűről se. Küldeni kéne nekik hírlevelet vagy valamit, hogy nem ártana, ha előjönnének. :)
Drága Szamóca kicsit elveszettnek érzi magát a tesója nélkül, ezért mindenhová
követ minket. Azt nem tudom pontosan, hogy most csak segíteni akart a
dolgokban, vagy virágnak képzeli magát, de majd megkérdezem tőle. :)
Ha Szami nem lett volna elég segítség, Tücsök és Alba is ott voltak.
A konyhai ebédlőasztalról kiszorultunk, a palántázási időszak végéig
kénytelenek vagyunk a benti étkezőben enni, mert mi már nem férünk oda.
Így néz ki a retek, ami március elsején dugta ki a fejét a földből,
3 nappal a vetés után. Azt hiszem, fel kéne őket kicsit tölteni földdel,
mert bár egész nap az ablakban vannak, és igyekszem nem túl melegben
tartani őket, mégis mintha nyúlnának...

2 megjegyzés:

Detti írta...

annyira jó olvasni ezeket a részletes beszámolókat! Végre én is eljutottam az idei első tennivalókhoz, eddig munka vagy időjárás miatt ez elmaradt. A retket én nem palántáztam, tavaly igen, akkor nem sikerült. Most meglátom, mi lesz belőle:) (Tavaly volt az első veteményezős évem, én addig ásó-kapát sem láttam közelről...)

Alma Kreatív írta...

Szerintem nekem se fog sikerülni, tavaly se jött össze, de vesztenivalóm nincs vele, és a tasakján rajta virít, hogy lehet palántázni :D Ha nem, akkor meg ha kész a kert, akkor kintre vetek belőle :)
És tévedés ne essék, a tavalyi nekünk is az abszolútli förszt volt, és bár kapát láttam már előtte - képen, a lapátot és az ásót is idő volt, mire nem kevertem össze... :D