2014. március 19., szerda

Tavasz-tavasz-tavasz!

Reggelente madárcsicsergésre kelünk, az etetéshez nem kell 6 rétegben, kb. negyed óráig öltözködni, elég csak egy vékony pulóver, és a gumicsizmát is egyre gyakrabban váltom le kinti papucsra. Már megvolt az idei első kinti teregetés, a ruháknak így isteni illatuk lett, végre nem fagynak be az itatóvödrök, kinyíltak a ház mögött a nárciszok, és a fák is elkezdték bontogatni a rügyeiket.
 
A lovak és kutyák elszántan vedlik le a téli bundát, aminek a visszatérő madárkák örülnek a legjobban, hiszen a lószőrből, a kihullott farok- és sörényszálakból remek fészket tudnak építeni maguknak. A csirkéink úgy tojnak már jó pár hónapja, mint még sosem, napi szinten van legalább 10-12 tojásunk a 20 csirkétől.

Dabrámnak is egyre jobban kerekedik a hasa, most már kétségem sincs afelől, hogy tényleg van benne csikó, pedig az utóbbi időben többször meg voltam róla győződve, hogy hülyére vett mindenkit, de már megfontoltabban mozog, Omár már nem tudja bármikor rávenni egy kiadós rohangálásra, csak ritkán, és mintha bújósabb lenne. Illetve a bújósság az ő esetében erős túlzás, de nem méreget már bizalmatlanul, odajön magától és van, hogy hosszú percekig csak állunk egymás mellett, én beszélek hozzá, vagy épp csendben átölelem a nyakát, és szívom magamba azt a semmihez sem fogható lóillatot, ami számomra talán a világ legfinomabb illata.
Huba cica a mai napig sem került elő, úgyhogy noha folyamatosan várjuk haza és szólongatjuk még mindig (két hete nem láttuk azt a kis szépséget), de Szami cica kapni fog egy új kispajtást maga mellé, mert láthatóan egyedül érzi magát. Bár, nem mondom, feltalálja könnyen magát, mert a minap, ahogy mentem hátra a lovakat megetetni, egyszer csak azt látom, hogy Dabra áll becsukott szemmel a karámnak dőlve, Szami pedig a karámoszlop tetején állva dörgölőzik a mamiló pihe-puha orrához. És azóta már többször előfordult, hogy Szamit a lovaktól látom előreszaladni. Amikor pedig nem hátul van, és én pedig épp kiülök a ház elé, hogy a meleg napsütésben dolgozzak, akkor első dolga, hogy lekucorodik mellém.
Jaj, majd elfelejtettem, végre kibújtak a paradicsom magok is! A kelési arány kb. 95%, ami nagyon jónak számít, úgyhogy még fogok továbbiakat is elvetni, mert paradicsomból sosem elég. A fűszerek szerintem egy része befuccsolt, talán újrapróbálkozom, de most ezúttal külön cserépbe rakom őket, tavaly úgy sikerültek.

8 megjegyzés:

Detti írta...

micsoda hangulat! Mennyi élmény! Nekem ma bújt elő az első pár levélke oregano:)

Névtelen írta...

Ne aggódj a cica miatt.Nekünk 6 hétig volt most távol, és mintha misem történt volna jött haza kandúr Úr.
Sőt ismerőséknél 6 év volt.Alig ismerték meg...
Élvezettel olvasom az írásaidat!

Üdv:Manuka

BoGyo írta...

De szépek a fotóid!! Nagyon szorítok, hogy előkerüljön a kis tekergő!

Beczematteo írta...

Szia! Par napja talaltam a blogodra informacio gyujtes gyanant, ugyanis en is tervezem az eletmod valtast. :) Persze sajnos csak 3-4 ev mulva lesz ra lehetoseg. Nagyon jo olvasni az irasodat! Olyan, mint egy jo konyv. Nem tudom abbahagyni. :) Minden egyes nap olvasom az elejetol kezdve. Orom latni, hogy lehetsegesek/megvalosithatoak az almai az embernek, ha kitart azok mellett. Remelem, hogy nekem is megvalosul, ahogy nektek is! Sok szerencset es tovabbi sok oromot kivanok nektek! :)

Udvozlettel:
Becze Mate

Amelie írta...

Gyönyörűek a fotók. Az írásaidat olvasva úgy érzem, mintha én is ott lennék...a természetben, a fűszálak és állatkák között. Érzem az illatukat, a szeretetüket.

Alma Kreatív írta...

És mikor vetetted őket? Nekem újra kellett csinálnom sajna...,

Alma Kreatív írta...

Köszönöm, sajnos egyre fogy a reményünk :(

Alma Kreatív írta...

Kedves Máté, köszönöm szépen a kedves sorokat kívánom, hogy teljesüljön az álmod!