Kerti napló: nyüzsgés a köbön

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a múlt hét végén szuperhiró üzemmódba kapcsoltunk, ami a tanya körüli teendőket illeti. Csütörtökön délután nekiálltunk a ház előtti udvarrészt újrafüvesíteni. Kicsit még mindig úgy gondolom, hogy ennyi kutya mellett a lehetetlennel próbálkozunk, de emellett igyekszem bizakodó is lenni, ennek érdekében pedig többször végigmentünk a területen gyepszellőztetővel. Itt jegyezném meg, hogy szeretném én azért megkérdezni a fűmagot gyártóktól, hogy hogyan lehetséges az, hogy a 100nm-es terület befüvesítését ígérő mennyiség kb 50nm-es rész fűpótlására volt csak elegendő? És akkor még nem is a full füvesítésről beszélek. 

Nekem kissé túlzásnak tűnik a neve, szerintem egyszerűen csak automata gereblyének lehetne hívni, hiszen nem csinál mást, mint egy gereblye, csak mondjuk egyrészt talán hatékonyabb, másrészt viszont utána ugyanúgy fel kell gereblyézni. :D Nem lényeg, láthatóan jól belekapaszkodott a kis fogaival a földbe, úgyhogy rögtön mindjárt el is szórtunk 5 zacskó fűmagot is.

Mivel csak másnap reggelig volt nálunk masina, gyorsan kellett dolgoznunk, úgyhogy még sötétben is kint mókoltunk az udvaron, meg előszedtük a slagokat és beüzemeltük a locsolót is. Aztán végre kicsit le tudtam ültetni Kriszt, hogy ugyan szánjon már pár percet a születésnapjára és hadd köszöntsem fel. :D

Pénteken egész nap rakosgattam a locsolót ide-oda, hogy egyenletesen víz érje mindenhol a magokat, valamint a tyúkudvart leválasztó kerítés alját végigraktam téglákkal, hogy a kis sasmadárkáink ne tudjanak átbújni alatta és ne jöjjenek felcsipegetni azt, amit végre elvetettünk. Este megérkezett Kriszta barátnőm, aki szombaton jó sok mindenben a segítségünkre volt. Ideje volt ugyanis újra megbontani a nagy halom szénabála hegyet, hogy újabb 3 darabot belökjünk a szín alá, de ketten csak akkor bírtunk 1.1 nagy bálával, amikor még nem voltak megülve és könnyebben guríthatók voltak. Aztán pedig, amíg Krisz a múlt héten vásárolt gyümölcsfák ültetésével szorgoskodott, addig mi a leendő veteményes helyén támadtunk a fűkaszával és a gereblyével. Le akartam ugyanis csapni a dzsungel 80%-át, hogy a szántás után annyival is kevesebb gazt kelljen a földből

kiszedegetni. Én haladtam a fűkaszával (nagyon jó kis cucc, pedig mielőtt Krisz megvette volna, nagyon ágáltam ellene, hogy minek az nekünk, most meg már én magam szeretek vele dolgozni), Kriszta pedig jött utána és szedte nagy halmokba a gereblyézni valót. Amikor ezzel nagyjából végeztünk, felnyergeltük a két szürkét és kilovagoltunk kicsit a környékre. Lunát és az ő kutyáját megfuttattuk, mi kimozgattuk a beállt derekunkat, a lovak is kicsit átmozgatták a tagjaikat, szóval mindenkinek jó volt.

Másnap délben pedig áldottam az eszem, hogy nem hagytuk a hétvége utolsó napjára a fűkaszálást, ugyanis egyszer csak azt halljuk, hogy a szomszéd Pisti már nagyban forgolódik a traktorjával a kertünkben és nekiállt a szántásnak. A héten szeretném kézzel és gereblyével kiszedegetni nagyjából a gazt, amit kiforgatott az eke, a hét vége felé pedig nekiesünk rotakapával, úgyhogy a traktor által el nem érhető részek is meg lesznek dolgozva. Még baromi sok meló van a területtel, de már nagyon várom, hogy végre az ágyások kimérésénél és kialakításánál tartsunk. Ha minden igaz, hétvégén érkeznek a karók és oszlopok is, amiket Krisz rendelt, úgyhogy hamarosan a veteményes bekerítésének is hozzá tudunk látni.

A bal oldali képen jól látszik, hogy még bőven van hely, amivel ki tudjuk
bővíteni a kert méretét, csak a traktor már nem fért oda.