Gyönyörű időnk volt egész hétvégén, a hőmérő folyamatosan 10 és 15 fok között volt, a Nap pedig hét ágra sütött. Alig vártam hát, hogy felkeljek és sötétedésig legfeljebb csak enni menjek be a házba. Péntek estefelé elkezdtem összegereblyézni az udvart, de annyi dolog volt vele, hogy csak szombat délelőtt végeztem vele, összejött egy jó púpos talicskányi "szemét", pedig a ház mögötti résznek még nem is kezdtem neki.
Délelőtt átjött hozzánk a szomszédunk, mert ő fogja jövő hétvégén felszántani a kertünket traktorral, viszont a hely kellős közepén egy régi farönk díszelgett, és azt előtte ki kellett forgatni a földből. S ha már ott volt a traktorral, megkértük, húzza már ki a telek szélén húzódó ősrégi szőlődrótokat is.
Aztán átugrottunk Gyuriékhoz, mert csütörtökön meghozták a fagyasztószekrényünket, amit Krisztián édesanyjától kaptunk, és most már van hova elpakolni a disznóvágásból maradt olyan húsokat is, amiket Gyuriéknál kellett ideiglenesen lefagyasztanunk. És ha már arra jártunk, elmentünk Ceglédre a Szarka faiskolába is, és 10 új gyümölcsfával tértünk haza, majd azokra egy másik bejegyzésben írok.
Aztán ahogy hazajöttünk, sokadjára tettem egy nagy kört a tanya körül, ugyanis csütörtök óta nem jött haza Hubci és már nagyon-nagyon aggódunk érte. Ciccegtem fejhangon, mint egyeszelős, hátha előjön, mert ha itthon volt, hívásra mindig szaladt hozzánk. Ivartalanítva van, tehát nem hiszem, hogy csajozik. El nyilván nem téved, meg sose ment túl messzire, ráadásul már ez a 4. éjszaka, hogy nem volt itthon. :(
Vasárnap délelőtt Anettal elmentünk a dabasi vásárba, sikerült jó 3 órát el is tölteni rá, de amiért mentem, az szerencsére meg is lett. Zsírosbödönöket kerestem, hogy elkezdhessem kisebb adagokba a töpörtyű készítését és a zsírok kiolvasztását, de nem akarnám műanyag vödrökben tárolni.
Amikor pedig hazaértem, Krisz már készítette a füstölt kolbászok helyét, ahova fel tudjuk őket akasztani, hűvösben is vannak, és bőven elférnek. Mire kész lett, ez a látvány fogadott:
A csülkök, sonkák, szalonnák még a sóban várják az idő múlását és azt, hogy pár hét múlva azokat is elvigyük füstölésre. Addigra a végleges kamrát is ki kell alakítanunk, mert ez csak egy átmenetei helye a dolgoknak, és több nem is férne ide el.
Ahogy ezzel elkészültünk, felnyergeltük Omárt és Dabrát, hogy lóháton is körbenézzük a környéket Hubci után, persze semmire nem jutottunk. :( Este még sor került egy kis magvetésre is, de annak is hagyok egy másik bejegyzést. :)
10 megjegyzés:
Csodálatos, nem is tudok mást írni!
Az illatukról pedig gondolom, nem kell mondanom semmit :)
Nagymamáméknak volt fehérre meszelt, alul földes kamrájuk valaha. Ott lógtak így a kolbászok, sonkák, szalonnák. Megvolt sajátos finom illatuk, ha beléptem oda, beleszimatoltam a levegőbe. Jobb volt, mint egyes parfümöké.Tetszik, ahogy gyarapodik a tudásotok, ahogy áthelyezitek a gyakorlatba is. Gondolom, van ebben szomszéd jó tanácsa, internetes információk, saját próbálkozások stb. Nagyon tetszik.
Várom a további híreket.
Így van, mindenhonnan igyekszünk a dolgokat megismerni és átültetni itthon a gyakorlatban, amit jónak tartunk. :)
jaj, a cica !
Jaj bizony :( Már lelkibeteg vagyok miatta, de még reménykedem, hogy vagányan bekocog az udvarra :(
Hát olyat láttam már, hogy kolbászból van a kerítés, de, hogy a zuhanyfüggöny... :) Nagyon jó!
A kerítés már uncsi tudod... :D
Kecskeméti bolhapiacon (hétvégén a Mindszenti krt. mellett) is találsz ám zsírosbödönt, és minden más régi, de számotokra hasznos tárgyat. :-)
Gondolom ti a barkácsáruházak rendszeres vendégei vagytok, mindig csináltok valamit :) Ha netán mentek BauMaxba a közeljövőben, akkor érdemes figyelni erre: http://bit.ly/pontszorzo Már, ha gyűjtitek.
Megjegyzés küldése