Komposztálás

Vannak az életemben olyan - kipróbálatlan - dolgok, amikbe hosszú ideig csak azért nem vágok bele, mert túl bonyolultnak képzelem. Ilyenkor hiába mondják nekem, hogy de hát pofonegyszerű, nem, nekem van egy vízióm arról az adott dologról és senki el nem tántorít a véleményemtől (aminek persze a világon semmi alapja nincs :D ). Ilyen volt például évekig a baracklekvár, húsleves, pörkölt!!! főzése, amiket aztán persze egy naaaagy levegővétel után megcsináltam és utólag már én is röhögtem magamon, hogy ezen vajon mégis mit tartottam bonyolultnak..

Ebbe a listába tartozik, vagyis tartozott a komposztálás misztériuma is. Pedig, ha már első évben elkezdtük volna, ma már hatalmas és bejáratott komposztálónk lenne. De, ne bánkódjunk azon, ami elmúlt, tavaly ilyenkor nekiveselkedtem és kijelöltem egy sarkot a tanyán azzal a felkiáltással, hogy márpedig itten komposztálni fogunk, punktum. Persze, azzal nem számoltam, hogy Pannika, az egyik kutyánk zseniális ügyességgel fog rájárni és a friss konyhai hulladékokat a humusszá válás előtt eltünteti, illetve néhány szemtelen baromfi is tett azért, hogy ne legyen olyan könnyű dolgom. Lényeg a lényeg, ma, az 1 éves évforduló napján áttúrtam és bizony-bizony felhasználható humusz van ott, ami már csak arra vár, hogy a 2 évnyi kihagyás után az idei zöldséges ágyásokban kezdhesse meg jótékony utóéletét.

Közben megkezdtük a második komposztálót is, hogy ne a már majdnem kész kupachoz adjuk hozzá a friss adalékokat. Hamarosan nekiduráljuk magunkat az istálló kipucolásának is, onnan rengeteg lótrágya-szalma keverék fog kikerülni, szóval lesz anyag bőséggel. :) Még talán valami fedél alkamatosságot szerkesztek rá, hogy ha jönnek a nagy tavaszi esőzések (MERT UGYE JÖNNEK?? Remélem!!!), akkor ne ázzon át túlzottan az egész, mert sem a kiszáradás, sem a túlnedvesedés nem tesz neki jót. A fiatalabbik komposzt valószínűleg egyébként majd az első fűnyírás után fog igazán beindulni, az a sok hozzáadott apró fűszál majd megkezdi a hőtermelést, amikor elkezd lebomlani, és szerintem, ha jól megy a folyamat, akkor már az őszi ágyásfrissítésnél fel fogom tudni használni. És mivel kísérleti (és remélhetőleg állandó) jelleggel kipróbálom az ásásmentes kertészkedést, szükség is lesz a rengeteg termőföldre, amit az ágyásokban újra és újra fogok halmozni. Erről is fogok majd írni onnantól kezdve, hogy elkészítem, azon át, hogy hogy szuperál majd a gazmentességet illetően, és, hogy majd a növények hogy fognak neki örülni, hogy a homokon kívül jóval extrább körülményeket kapnak.

És akkor a jó hírem az, hogy a veteményezés újrakezdésével újra többször fogok posztolni. A sors fintora, hogy pontosan azon a területen "kezdünk újra", ahol a legeslegelső évben. Remélem, hogy az eddigi tapasztalatszerzések most már egy igazán jó kis kert beállítását eredményezi. Minden esetre az első kis magokat elvetettem, úgyhogy az ablakpárkányokat ismét a mini üvegházak lepik el, amíg a kinti nagy és vadiúj fóliasátorba ki nem költözhetnek.