2019. február 15., péntek

Kerti napló: 2019. február - 1.rész

2 év kihagyás után ismét újult erővel, nagy reményekkel vágunk bele a veteményezésbe. Kellett ennyi idő, hogy a sok kudarc leülepedjen és ismét legyen kedvünk csinálni. 2 éve még némi balkonládás megoldásban próbálkoztunk a paradicsomneveléssel, de azt meg a tyúkok találták meg, akik kiszöktek a tyúkudvarból, úgyhogy még azzal se volt nagy sikerünk.

Idén azonban több új fronton is "támadunk" a kertben, ugyanis egyrészt visszatérünk helyszínileg a legelső területre, ahol az első évben próbáltuk ki a zöldségtermesztés első lépéseit, és komolyan mondom, ott voltak a legszebbek a paradicsomok, meg a cukkinik a nulla tapasztalat ellenére is. További előnye, hogy ezt be tudjuk keríteni, nem úgy, mint a másikat, amit rendre meglátogattak hol a tyúkok, hol a vadnyulak, hol az őzek, ráadásul az kicsit kijjebb eső helyen is volt, nem mentünk el mellette napjában 2-szer, így a motiváció is megcsappant a rendszeres kijárogatásban.
Na de ez, ez ott van az istálló és a tyúkudvar között, pár lépésre a háztól, kényelmes locsolás szempontból is, a komposzt közvetlenül mellette van, ahova szintén pár lépést igényel csak a trágya kitalicskázása. Egyszóval sokkal jobb az infrastruktúra.
Másrészt ezt itt körbe tudjuk teljesen keríteni az indokolatlankodó és lázadó tyúkoktól, szóval remélhetőleg nagy meglepetéseket nem fognak nekünk okozni.
Harmadrészt vettünk fóliasátrat, így az abban nevelt paradicsomok talán akkor is biztonságban lesznek, ha július-augusztus táján esetleg újra beütne egy tartós esős időszak, ami az elmúlt években mindannyiszor tönkretette a termést.
Negyedrészt meg van szuper komposztunk, így nem a satnya homokkal kell dolgoznunk. Ráadásul újra van lelkesedés, szóval, ha ezek nem hozzák meg a várt eredményt, akkor gyanítom, hogy semmi.

Összegzem, hogy az elmúlt két hétben mik is történtek. A komposztálóról már az előző posztban írtam, azzal semmi újdonság nincs, a kettesszámú komposztálóba folyamatosan hordjuk ki a télen felgyülemlett istállótrágyát, konyhai hulladékokat, az egyesszámút pedig hamarosan átrostálom és megy az új ágyásokba.
Az egyik legfontosabb, hogy felhúztuk a fóliasátrat. Netről rendeltük készen, úgy gondoltuk, hogy próbának jó lesz ez, és legalább nem kell nagy erőfeszítéseket tennünk az anyagbeszerzésbe, barkácsolásba. A fólia nem a legjobb minőségű, tartok tőle, hogy azt ősszel majd cserélni kell, de nem csinálunk belőle gondot, a váz egészen használhatónak bizonyul, jóban leszünk bele. 3 méter széles, 2 méter magas és 6 méter hosszú egyébként. Istállótrágyával töltöttük fel, nem ástuk fel az ágyások alapját. Hamarosan hordunk be szalmamulcsot is.

Időközben a sátortól jobbra már kialakítottam egy körülbelül 4x2 méteres ágyást is, ásás nélküli technikával. Ennek a lényege, hogy nem dolgozzuk meg a talajt, nem gyomláljuk ki, hanem nemes egyszerűséggel kartondobozokkal terítjük be az alapterületet, erre hordunk termőföldet jó 20 centi vastagságban (jelen esetben komposzt és istállótrágya keverékét), és majd ez még kap szalmatakarást, és amikor a növények is belekerülnek, akkor még a tetejét újabb komposzttal szórjuk meg. Ősszel az egész újabb 5-10 centi termőföld rétegeket, végül újabb mulcsot kap és már elő is lesz készítve a jövő évi szezonra.

Közben nem bírtam magammal és már néhány korai paradicsomot s paprikát elvetettem, egyelőre mini üvegház alatt, a lakásban nődögélnek a bazsalikom és snidling társaságában, hétvégén pedig a korai tépősalátából is indítok néhányat. Elvégre a fóliasátor bevetésre készen áll. :)
Olyan jó egyébként, hogy a mai napig még ugyanaz az izgalom megvan a magbújás körül, mint a legelején. Ugyanúgy várom, nézem naponta többször, mennyit nőttek, hogy nőttek a kis palántakezdemények. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint mikor a tyúkanyók alól előbújnak a tojásokból a kiscsibék. Az is ugyanolyan varázslat még ennyi idő és ennyi kikelt kiscsibe után is. A kisnyuszikról ezt csak olyan formában mondhatom el, hogy legtöbbször csak akkor látjuk már meg őket először, mikor jó pár hetesen előbújnak az anyjuk által az alomba ásott fészekből a felszín alól. :)

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Én is így nézem a kertben előbújó növényeket, szóval értelek. Sok sikert ehhez a vállalkozáshoz, de ahogy olvastam átgondoltátok, most már csak időjárás úrnak kell az ember mellé állnia egész éveben. Oly szép a kikelő növényes fotód!

Hungrianfarmlife írta...

Köszönöm a biztatást! :) Minden tavasz egy új kezdet, új esély :)