2018. január 28., vasárnap

A ház új ruhája

Nahát, jöttem a nagyobb rádiócsend után azzal, hogy nem is történt azóta semmi különös, de hát épp az egyik legfontosabb és legszembetűnőbb dolgot felejtettem el megemlíteni!
Házikónk új ruhát kapott. Amikor megvettük, ugye, akkor tégla és kültéri festékkel lekent lambéria volt a ház külső burkolata, azonban ezt a 2016. őszi nagy felújításkor észrevettük, hogy bizony, a világon semmit nem szigetel, gyakorlatilag télen az udvart fűtöttük, mert nemes egyszerűséggel az építésekor kihagyták belőle a szigetelést. Persze, nagyon kis bájos, környezetbe simuló volt ettől a sötétbarnára pácolt deszkázattól, de egyrészt borzasztóan meglátszott róla közelről már az idő kegyetlen vasfoga, másrészt tényleg muszáj volt tennünk valamit, hogy a meleget bent tartsuk a házban, ha már fűtünk.

Az eredeti állapot.

Újraburkolás közben.

Itt már megvolt Indy is, aki persze ott "segített",
ahol csak tudott. :)
Ezért aztán Krisztián a nyáron nekiállt, lecsupaszította a falakat, a burkolattól megszabadult, és a helyére a felújításkor már jól bevált szendvicspaneleket erősítette fel szorosan egymás mellé, amire aztán pedig egy kis segítő kéz igénybevételével vakolat került. Fehér. Tudom, sajnos nem sikerült a legszebb pompájában lefotóznom, de majd most nyáron újra megpróbálom megmutatni nektek, hogy tulajdonképpen milyen bájoska is lett így. Persze, még nincs befejezve, hisz az előtető nem került még vissza, a betonplaccal is kéne kezdeni valamit, de mivel a jövőbeni tetőcsere miatt szinte minden állapot csak átmeneti, így sajnos nem éri meg a nagyobb barkácsolásokat most megejteni sem anyagilag, sem energiabefektetésileg még akkor sem, ha egyébként az addigi napjainkat komfortosabbá tenné.

És készen.

Ősszel.
Minden esetre alig várom, hogy ismét kitavaszodjon és az ereszcsatorna alól újra sorakozzanak a fellógatott futómuskátlik, pompázzanak a fűszernövények és egyéb gyönyörű virágok, na meg a legutóbbi szerelmeim, a pozsgások, kövirózsák.

Na meg persze, hogy ismét kint üldögélve tudjak dolgozni a kellemes árnyékban.


6 megjegyzés:

Névtelen írta...


Szia Judit, én vagyok az, aki tegnap a FB-n írtam, hogy el fogom olvasni az írásaid. Nos - majdnem egy levegőre - sikerült :-) Nagyon tetszik. Kár, hogy kicsit megritkultak a bejegyzések, de látom, hogy ma megint írtál. Nagyon várom a híreket. Én kicsivel ;-) idősebb vagyok nálad, de én is valami hasonló életre vágyom. Remélem, még mielőtt elkezdődik a "B" oldal, megvalósul a vágyam. A blog olvasása alatt 3 dolgot felírtam magamnak, amiből kettőnek utána fogok nézni, a kenyérlángost pedig meg fogom csinálni. :-) Biztos lesznek kérdéseim, sőt már van is: a holdjárásának megfelelő veteményezés és kerti munka ütemezés tényleg működik, vagy csak mese? Az OKJ-s képzések valóban adtak használható tudást a párodnak? Az általad elvégzett képzésről - azt hiszem kertészeti? - is csak érintőlegesen írtál... Nemezelés??? Csinálod?
És valami még az eszembe jutott, mert tegnap hallgattam egy műsort azokról az ételekről, melyeknek az olaszok azt a hihetetlen magas, jó egészségben megélt életkor köszönhetik. Szóval, miért nem termelsz borsót, babot, mángoldot, spenótot? Nem megfelelő rá a föld, vagy egyszerűen nem szeretitek? (Amíg nem költöztem Olaszországba, nekem is műs elképzeléseim voltak ezekről a növényekről, de itt egészen megszerettem őket :-) ) remélem, lesz időd majd válaszolni. Kati

Holdgyöngy írta...

Írtam neked,ezek szerint elszállt. Nagy munkát végeztetek a házzal, nagyon megdöbbentem mikor mutattad az eredeti konyhát, gondolom az eladóitok nyárra használták. Szépek lesztek, gratulálok hozzá.

Hungrianfarmlife írta...

Kedves Kati!

Először is sok sikert kívánok az álmaid megvalósításához. :) Másodszor pedig igyekszem akkor sorjában megválaszolni a kérdéseket.
1. a holdjárás szerinti kertészkedést én nem tartom humbugnak, bele is kezdtünk, ha jól emlékszem, talán 2 évvel ezelőtt, de egész prózai oka van, amiért nem tartottuk magunkat végül hozzá: a hétköznapjainkba beütemezhetetlen volt, hogy a munka, egyéb teendők mellé éppen aznapra szervezzük be magunknak mondjuk a nem tudom, a paradicsom palántázását, amikorra a naptár írta. De ha valakinek több kapacitása, rugalmasabb időbeosztása van erre, szerintem segíthet, bár nyilván csodát nem tesz.
2. az OKJ-s aranykalászos akkor adott volna hasznos tudást neki, ha ezt nem napi munka és tanyasi teendők mellett kellett volna megcsinálnia, így gyakorlatilag a vizsgákat úgy tette le, hogy az eddigi ismereteit, illetve a rövidtávú memóriáját használta :D De ma már kell ahhoz pl, ha nincs egyéb mezőgazdasági/agrár végzettsége az embernek, hogy 1 hektárnál nagyobb területet vehessen magának. Nekünk szerencsénk volt, amikor megvettük a tanyát, akkor ez a törvény még nem lépett életbe.
3. A kertészeti (Városi Kertészek volt a program neve) tanfolyam utólag sajnos kiderült, hogy egy agrár cégnek _szerintem_ egy pályázati vállalása volt, amit meglehetősen ímmel-ámmal, fogják rá módjára csináltak meg. Konkrétan én, aki akkor 1 éve laktam csak tanyán, már többet tudtam a veteményezésről, mint amit ott meséltek, illetve csomó szituáció volt, mikor én helyesbítettem az oktatót, mert hülyeséget beszélt :o A kegyelemdöfés az volt, mikor az egyetlen gyakorlatinak meghirdetett órán nem jelent meg az előzetesen beharangozott oktató, és egy nagyon gagyi, nagyon izzadtságszagú ásómunkát végeztettek velünk. Ennyi történt, én meg elszúrtam rá az életemből 4-5x 1-1 napokat, de SEMMI újdonságot nem tudtam meg.
4. A nemezelés egy hobbi kitérő volt, de nem űzöm :)
5. a spenótot imádom, de képzeld, ezen a sivatagi homokon, ami itt van nálunk, egyszeráen bekrepál, nem nő meg, csak felmagzik.A borsó kiég, a mángoldot nem szeretjük, a babbal szintén az a helyzet, mint a borsóval. Nagyon kevés zöldség szereti ezt a rettenetesen lúgos, meszes, homokos talajt, szóval meglehetősen korlátozottak a lehetőségeink, hiszen teljes talajcserére és feltöltésre nincs pénzünk.

Hungrianfarmlife írta...

Drága Holdgyöngy! Jó téged újra itt látni O:)

Sajnos nem vicc: a konyha tényleg konyhaként üzemelt, ezt használták télen-nyáron. És hát, mi is, az első 3 évben... Egy idős német úr lakott itt, nulla igénnyel és teljesen más kultúrából származó "lakberendezési" szokásokkal ...

Névtelen írta...

Kedves Judit, olvastam a választ, köszönöm! :-)

Üdv: Kati

openeyes írta...

gyors megjegyzes: [plusz ismeros a helyzet a homokkal - :)] érdemes mélymulcsos technikát alkalmazni [van ló - az már előny] és akkor lassan minden meg fog teremni, amire szükségetek van. infókat gyulai iván - kertész leszek youtube-os eloadasaban találtok.
hosszutavon komposztálni érdemes; plusz az állatok alól kikerülő anyagokat érlelés után lehet alkalmazni a kertben, novenyzetben hajtani a magas diverzitasra - ami meglehetosen nehez mufaj homokon, de nem lehetetlen.

arra magam is kivancsi voltam, hogy milyen tudast ad egy ilyen kepzes - a jelek szerint pontosan olyat, amit egy okj-s agysebesz kepzes :))

zarogondolat - izgalmas a blogotok, mar az indulas ota kovetem - örülnék, ha még több írással - videóval találkozhatnék ezen az oldalon.

sok sikert
kingha