2016. július 7., csütörtök

Visszatérés :)

Kedves blogolvasók!

Nagyon kedves tőletek, hogy sokan magán úton is megkerestetek és faggattatok, hogy miért hagytam abba a blog írását, miért nincs több új bejegyzés. Nem történt hála Istennek semmi tragédia, nem futamodtunk meg a tanyasi lét nehézségei elől, csupán csak nem igen tudtam már újat írni a témában. :)

De mivel láthatóan igény van rá, így pofátlanságnak érzem figyelmen kívül hagyni a kéréseiteket. Aztán, ha mégis unalmassá válna a mondandóm, majd szóltok. :)

Május 15-e egy rettenetes napnak indult. Én a tervezett 1 hetes brüsszeli kint tartózkodásom 2 napra való leredukálódása miatt épp a repülőről szálltam le Budapesten éjszaka, amikor párom telefonált, hogy két közép-ázsiaink megszökött, és mielőtt még hazajöttek volna, Csutit elgázolta egy autó, nagyon rosszul van, de mivel egyedül van otthon, képtelen a sokkos, 65 kg-s állatot beemelni az autóba, így másnap reggel azonnal buszra szálltam és jöttem haza. Vasárnap lévén kizárólag a dunaföldvári állatklinika volt az egyetlen lehetőségünk, de szerencsére Dr. Turi Árpád egy iszonyúan lelkiismeretes és elhivatott állatorvos, így gyorsan utánajártunk a sérülések felmérésének. A test-
A két szökős mákvirág.
szerte szerzett zúzódások teljesen egyértelműek voltak, viszont nem tudtuk, hogy csonttörés, egyéb belső szervi kár történt-e. A röntgen csodával határos módon pusztán egy vállcsont-repedést állapított meg, amivel semmi teendő nem volt azon kívül, hogy Csutit 6 hetes mozgásmegvonásra kellett ítélnünk. Mielőtt elindultunk vele, Pannikát is gyanakvóan méregettem. Ő ugyan nem volt benne a szökési buliban, viszont iszonyú bágyadtnak tűnt, így babéziára gondoltunk. Miután Csutit hazahoztuk Földvárról, Pannikával is kocsiba vágódtunk és őt is visszavittük a klinikára. Ott egy ideig abban a rémes tudatban várakoztunk a teszteredményekre, hogy nagy valószínűség szerint összeszedett egy végstádiumos szívférgességet, amiből nincs visszaút, de ismét mázlink lett, "csak" bőrférgességet mutatott ki a vizsgálat, ez okozhatta is a rosszullétet. Csuti azóta rendbejött, a sérüléséből még azért visszamaradt némi biccentés, ez nem tudom, hogy valaha el fog-e múlni, minden esetre rohangál így is, láthatóan jól érzi magát és Pannikának sem tért vissza a levertsége.

Este 10-kor végeztünk a rendelőben, és mire félkómásan hazaértünk, hátravonszoltunk magunkat, hogy kiszénázzunk a lovaknak, hogy aztán végre ágyba vetődhessünk.
És akkor a félhomályban valami sötét folt megmozdult Dabrám lába előtt. Tipikusan az a "ezt nem hiszem el" szituáció volt, először tán el sem akartam hinni, mert számításaim szerint még lett volna hátra két hét a nagy eseményig, azonban kislovam úgy gondolta, hazajöttem külföldről, így hát megörvendeztet az új csikójával.
Csakúgy, mint 2014-ben a teljes testvére, Eadra, ez a csikó is kanca lett, s a nevelőszülőség jogán Galgának neveztem el. Gyönyörű, életerős, vagány kiscsikó, és Eadrával ellentétben neki az első szopizásnál sem kellett már segíteni, teljesen önellátóak voltak a kismamával. Azóta már 2 hónapos, és most kezdett el velünk is barátkozni.






11 megjegyzés:

lippaiildiko írta...

de jo, hogy ismet irsz! ugy orultem, mikor megjelentba reader-ben az uj irasod! el ne tunj megint ��

Mamo írta...

🐎🐎🐎🐕🐕🐕🌾🌳🌸🌞

Ildó írta...

De jo h irsz ismet!

Ildó írta...

De jo h irsz ismet!

Veronika/Norik írta...

Nagyon örülök, hogy sikerült "rávennünk" téged a folytatásra! :-)

Zsuzsi írta...

Nagyon jó, hogy újra írsz. Nagyon szeretem olvasni a beszámolóidat. :)

Éva írta...

a 2. kép a legszebb kép ever :)

M.Erzsébet írta...

Szupeeeer!El sem hiszem,hogy újra olvashatlak.Már nagyon hiányoztál!!!

Sziszó írta...

Annyira jó, hogy újra itt! :) Hiányoztál! :)

imre kiss írta...

Véletlenszerüen találtam ide.Igazán megható és tiszteletreméltó a történet a kitartó küzdelem ami Rólatok szól.Érdekes dolgok amiket irsz mindenröl:magatokról,a kutyákról,a lovakról és a többi szereplöröl.Ne hagyd abba a blogirást, igazán jó látni, hogy vannak fiatalok akik küzdenek és sikereket érnek el.Szüleiteknek bizonyára örömet és megnyugvást szereztek ezzel a hatalmas életszeretettel ami bennetek lakozik.Gratulálok Nektek és a továbbiakban sok sikert és jó egészséget kivánok a család minden tagjának.

openeyes írta...

na végre!