Pénteken eljött az a nap, amit már 2014. április 26. óta nem vártam. Dabra lovam csikóját, Eadrát útnak indítottuk a felnőtt lóvá válás kalandos útján, és elvittük Eördögh András kunfakó ménesébe, hogy egy évig szocializálódhasson, és a fiatal lovak gondtalan életét élhesse a többi csikó társaságában. Ha Isten is úgy szeretné, ahogy mi, az egy év letelte után egy általam nagyon kedvelt lovas lányzóé lesz, akinél jobb gazdát kívánni se nagyon tudnék. De hiába ez a tudat, attól még nagyon nehéz volt elengedni a kicsit. Szerencsére "csak" 50 km-re került el tőlünk, így lesz alkalmam néha meglátogatni és szemmel tartani őt, illetve látni, hogyan boldogul.
Az itthon maradt lovaink, Omár és Dabra persze az első este kétségbeesett nyerítgetésekkel keresték, s noha ez abbamaradt, az anyján látom, hogy még szomorú. Úgy tűnik, a tej elapasztással nincs gond, bár fejni nem tudtam tőle, amikor feszesre telt a tőgye, de a ma esti ellenőrzésnél már sokkal kisebb volt, szóval reménykedem, hogy a gyulladást sikerül elkerülni és nem lesz szükség gyógyszerre. Egyelőre elvettük előlük a vizet, és csak vödörből ihatnak (Omár korlátlan mennyiségben), hogy a kevés folyadékbevitellel is az apasztást segítsük elő, valamint holnap felülök rá és kicsit átmozgatom, legalább a gondolatait is le tudom talán kötni arra az időre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése