2014. augusztus 29., péntek

Let her go

Gyűlölöm, hogy ilyen bejegyzés is sorra kerül a blogon, de úgy érzem, az sem lenne helyénvaló, ha nem írnék róla. Róla. Szamóckáról. A kis krémszín szőrű, tengerkék, ámde bájosan kancsi szemű, puha talpacskájú Szami cicánkról, aki egy héttel ezelőtt aludt el örökre és ezzel egy hatalmas űrt hagyott maga után bennünk is, és az otthonunkban is.

.....Elkezdtem begépelni, hogy hogyan zajlott az utolsó két nap, de utálom annak minden percét, és még így is minden éjszaka ezzel álmodom, szóval most inkább mégis kihagyom. A lényeg, hogy valószínűleg mérgezett egeret vagy egyéb rágcsálót ehetett, és másodkézből kapott mérgezést, amitől teljese tönkrement a veséje és így lassan feladta a szervezete. Ha lehet ilyenkor ezt mondani, hálát adok az égnek, hogy a mérgezésnek nem az agresszívabb fajtája találta meg és talán nem voltak kibírhatatlan fájdalmai, mert az idegrendszerét nem támadta meg. Küzdött, sokáig. És mi is, de aztán az utolsó hajnalon, amikor nem segített már az sem, hogy óránként cseréltem alatta a forróvizes palackokat, amikor hiába gyújtottunk már be a konyhában és tartottuk egész éjszaka 35 fokon a hőmérsékletet, és ennek ellenére teljesen kihűlt a kis teste, akkor már feladta. Időnként magához tért, akkor megajéndékozott még egy-egy utolsó, erőtlen dorombolással, próbált hozzám bújni, de végül pénteken, délután kettőkor el kellett őt engednünk. Az utolsó percben megígértem neki, hogy sok ismerőssel fog találkozni, nem lesz egyedül, és talán Hubci cica is már ott várja őt a kapuban. És talán már együtt dorombolnak fent, egy kis felhőcskén, ahogy azt mindig is tették itt, a Földön, ebben a kegyetlenül rövid időben, amit velünk tölthettek.

Isten veled, Szamóckám! Isten veled, kicsi Hubci!

9 megjegyzés:

BoGyo írta...

:((( Nagyon sajnálom!!

Andrea írta...

Nagyszerű gazdái voltatok a cicának!!! Ha van cica-menyország - de miért is ne lenne - akkor már biztos együtt dorcikáznak. Sajnálom szegény cicust, de nektek se lehet könnyű.(

Holdgyöngy írta...

nagyon együtt érzek veled, mint macskás. Most már együtt rosszalkodhatnak a cicamennyországban.

Holdgyöngy írta...

Felétek járhattunk Tiszakécskére menet Kecskemétről? Azok a karámkerítések...

Anikó írta...

Istenem, megszakad a szívem értük:-)))

Alma Kreatív írta...

Hát, mi a Dunaföldvárra vezető út mentén vagyunk, nem hiszem, hogy az Tiszakécske felé útba esik. :)

Alma Kreatív írta...

Köszönjük a részvéteket. Az élet megy tovább, bár nincs olyan nap, hogy ne jutna eszünkbe legalább tucatszor. Főleg, hogya kis rosszaságok, Szörpi és Töpi egyre több és több olyan viselkedésformát, meg mozdulatot produkál, ami kísértetiesen hasonlít Hubcira és Szamira.

Holdgyöngy írta...

Tudod, macskauram decemberben hagyott itt minket, az állatorvos gyógyította Cirnyót és én a régi néven vigasztaltam. A megszokás, mélyen benne az emberben.

Sziszó írta...

Nagyon sajnalom! ;(