Testületileg azon vagyunk, hogy úszóhártyákat növesszünk a sok eső következtében, van ugyanis az a csapadékmennyiség, amitől már a kunsági homok is tocsog. De ne sápítozzunk, örüljünk az esőnek, mert ha nem örülünk, akkor is esik. :D Így legalább csodával határos módon még mindig dús, harsányzöld az udvarunkon a gyep, és ha a lovak nagyon elszántan keresgélnek a legelőn, még mindig találnak maguknak csipegetni valót. Legalábbis a reggelre meghagyott esti széna láttán az a sanda gyanúnk, hogy azért nap közben még sikerül jóllakniuk legelés közben.
 |
| Zöldell még minden.:) |
Nagy változások vették kezdetét Dabrával, úgy érzem, nagyot fejlődtünk az utóbbi időben. Egyrészt már el tudom választani tőle a csikót egy-egy edzés idejére, így az nincs állandóan láb alatt, nem vonja el a figyelmét, és emiatt napi rendszerességgel (ahogy persze az időjárás engedi) elő tudom venni őt, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. De ami a legfontosabb mérföldkő, hogy a hétvégén átjött hozzánk egy kedves ismerősünk, aki kicsit földről foglalkozott vele, és nem több, mint fél óra alatt egészen elképesztő dolgokat hozott ki az én nem túl embercentrikus lovamból, mutatott nekem pár fogást, amit ha megfelelően gyakorlok vele, még inkább javulhat a kapcsolatunk, és mire sor kerül majd a következő foglalkozásra, addigra még egy szinttel feljebb tudunk lépni.
Másrészt pedig az elmúlt egy-két hétben észrevétlenül eljutottunk arra a pontra, hogy már nem menekül el megint a karámban, amikor meg akarom fogni, és ez hatalmas szó nála. Én persze örülök, mint a tejbetök, mert a "nem hagyjuk rá" alapon volt már rá példa, hogy másfél óra csak azzal telt, hogy meg tudjam fogni, és ha egyszer belekezdesz, addig kell csinálnod, míg nem sikerül, nem szabad, hogy a ló pozitív megerősítést kapjon abban, hogy ha kellően hosszú ideig szaladgál, akkor végül úgyis ő nyer.
 |
| Omárral |
Meg aztán, végre a kiscsikóra is felkerült a kötőfék (ugyan nem ez lesz a törzskönyvi neve, de magamban egy ideje már Eijának hívom), úgyhogy ma elkezdtem neki tanítgatni a vezetgetést is, és ha ezt fixen megtanulta, akkor végre ki tudunk menni terepre is.
Az óvoda macska-szekciója is köszöni szépen, nagyon jól van. Töpörtyű úgy nő, mint a bolondgomba, Szörpike pedig csak "szimplán" gyönyörű. :)
 |
| Alváskultúra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése