2017. augusztus 8., kedd

Indy

Május elején örök búcsút vettünk a tanya legrégebbi lakójától Flótól, a kis fekete mudi keverék kutyusunktól. Sajnos tavaly télen megromlott az egészsége, nagyon sok időt töltött bent velünk a lakásban a hideg napokban, de úgy tűnt, a jó idő kedvező hatással van az állapotára, így hagytuk, hadd legyen velünk addig, amíg nem látjuk, hogy itt az idő őt elengedni. Április végén rohamosan leépült, egy hét alatt minden szerve elkezdte feladni a szolgálatot, így május 3-án megkönnyítettük neki az eltávozást.

Június közepén aztán berobbant a tanya életébe Indy, a malinois-németjuhász keverék kutyasrác, aki fenekestül igyekszik azóta is felforgatni a mindennapokat. A számlájára írható már papucs, gumicsizma, slag, párnák, fürdőruha, számtalan teniszlabda, és biztos tudnám még sorolni, csak már a hosszú sorban elfeledtettek. Masszívan gyakoroljuk, hogy a macskák nem arra valók, hogy az unalmas percekben őket hajkurásszuk, bár Szörpi már rájött, hogy ha kellően lassan és flegmán sétálgat, nem gyorsítja meg a lépteit, akkor békén van hagyva. Valamiért ezt Lencsi még nem fogta fel, neki marad az állandó futkosás a kis kamaszkutya elől. A nagykutyák kegyeibe nagyjából egy hét alatt nyalita be magát, Luna meg persze azóta is valami alantas pórnép kategóriába sorolja, akivel nem hajlandó interakcióba lépni. De tőle nem is vártunk mást. :D



Kutyasuliba éppen akkor kezdtünk el járni vele, amikor beköszöntött a legnagyobb kánikula, úgyhogy ezt átmenetileg, őszig halasztjuk, mert se embernek, se kutyának nem való ez a hőség. Addig marad az itthoni nevelés több-kevesebb sikerrel. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése