"Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz." (Nagy Bandó András)
Kerti függőségem ismét felszínre tört és megállíthatatlanul hajt előre a kinti teendőkben. Ennek jutalma pedig nem csak szemmel látható és kézzel fogható lesz, hanem a jóleső fáradtság érezhetően feltölt energiával. Alapvetően tavaszi léleknek gondolom magam annak ellenére, hogy minden évszakot szeretek önmagáért, és ilyenkor érzem magam igazán elememben. Nyílnak a nárciszok, tulipánok, jácintok, kipattant az aranyeső, harsány zölden jelzi az udvarban a fű, hogy éppen megújítja önmagát, feltölti a télen kitaposott, kiszáradt, csupasz foltokat a gyepszőnyegben, a madaraknak egész nap mondanivalójuk van egymás és a világ számára. Vedlenek a lovak, a kutyák, macskák, és a baromfiudvar is egyenletesen be van terítve a téli tollakkal.
A palántának elvetett paprikák, paradicsomok és bazsalikomok lassan, de biztosan növekednek, élvezik a pici üvegházat és az egész napos fényt. A fűszerkertben két hete, teljesen a tövéig visszametszett tárkony ellentmondást nem tűrően új hajtásokat hozott, a kakukkfű és rozmaring is ébredezik a téli álomból.
A veteményesben két ágyásba már kikerült a hónapos retek, a középhosszú tenyészidejű (Nanti) sárgarépa, a káposzta (júniusi óriás), a spenót (Matador), makói dughagyma, fejessaláta, valamint a debreceni sötétzöld borsó. Még nem dugta egyik sem a fejét a földből, de a napközben 15-18 fokok, és a napi locsolás hamarosan meghozza a gyümölcsét.
Hétvégén a szomszédunk áthívott magához minket, hogy van néhány felesleges tő málnája szedre és ribiszkéje, ha szeretnénk, nyugodtan ássuk ki és vigyük el. Örömmel éltünk a lehetőséggel, nagyon kedves dolog az ilyesmi. Ráadásul Krisztián egyik kollégája pedig szamócatöveket hozott nekünk, méghozzá rengeteget. Sajnos ez utóbbinak még nem tudtuk a végleges helyét kialakítani, mert most szombatra várjuk a traktort, ami a kert újabb részét felszántja, és addig nem tudjuk kihelyezni, de igyekeztünk megfelelő ideiglenes megoldást találni neki. A bogyós gyümölcsbokrokat pedig már mind elültettük. Közben arra is volt időnk, hogy néhány rózsatövet elhelyezzünk itt-ott díszítés gyanánt a kapu előtt.
A palántának elvetett paprikák, paradicsomok és bazsalikomok lassan, de biztosan növekednek, élvezik a pici üvegházat és az egész napos fényt. A fűszerkertben két hete, teljesen a tövéig visszametszett tárkony ellentmondást nem tűrően új hajtásokat hozott, a kakukkfű és rozmaring is ébredezik a téli álomból.
A veteményesben két ágyásba már kikerült a hónapos retek, a középhosszú tenyészidejű (Nanti) sárgarépa, a káposzta (júniusi óriás), a spenót (Matador), makói dughagyma, fejessaláta, valamint a debreceni sötétzöld borsó. Még nem dugta egyik sem a fejét a földből, de a napközben 15-18 fokok, és a napi locsolás hamarosan meghozza a gyümölcsét.
 |
| A tavalyi rebarbara túlélte a telet, és megállíthatatlanul növekedésnek indult. |
 |
| A legklasszabb segítségem a kertben. :) |
9 megjegyzés:
Már hiányoltalak!
Írj többet, ahogy időd engedi :)
Köszönöm, jól esik! :)
Most már megint van miről, hiszen nincs "uborkaszezon", úgyhogy örömmel eleget teszek a kérésnek. :)
Nagyon klassz a kerted és a blogod is! Én idén kezdtem a kertészkedést. A Júniusi óriás káposztát egyből szabadföldbe veted? Mik a tapasztalataid vele? Mikorra "érik be"? Én elkezdtem palántának nevelni, és már elég szépek, de nem igazán tudom, hogy mikor érdemes őket kiültetni. A paprika magjaim jelentették a nagy rejtélyt, egy sem akar kibújni, már másodszorra vetettem el a magokat, de akkor ahogy látom, a Fehérözön-nel nem is nagyon érdemes tovább próbálkozni.
Gyönyörű a rebarbarád is! Az enyémek is szépen hajtogatják elő a leveleiket. :)
Szia! Nekem is idén először van káposztám, most is csak kíváncsiságból próbálkozom vele. Van, aki palántázza, én most egyből kintre vetettem el a magokat, nekik már bőven jó ez az időjárás. Még nem tudok róla igazából beszámolni, mert még nem kelt ki semmi (se a retek, se a borsó, se a spenót), de talán ez az esős pár nap meghozza az eredményt. Válaszolva a kérdésedre, nyugodtan ültesd már most ki a káposztákat. Esetleg, ha nagyon melegben voltak eddig, 1-2 napot edzed őket, hogy napközben kiviszed, éjszakára behozod, hogy ne kapjanak a kiültetéssel sokkot.
Köszönöm szépen! Tavaly még enni se tudtunk ugye belőle, mert palántaként vettük, de majd idén! :) Olyan pitét sütök belőle, hogy ihaj. Majd hozok receptet is természetesen. :)
Szia! Az egyik tő rebarbarát próbáld meg meghajtatni: takard le egy óriás cseréppel, vagy kisebb hordóval és fény hiányában elkezdi vadul növeszteni a szárát. Az a lényeg, hogy minél magasabb legyen az edény. Most úgy sincs olyan vad meleg, nem fog belefőni.
Megjegyzés küldése