Kacsamesék

Van az úgy, hogy az ember szereti a kacsacombot, ami boltban meglehetősen drága, ezért aztán általában különlegesebb alkalmakkor kerül inkább csak az asztalra. És van az úgy is, hogy ha már az embernek van baromfiudvara, miért ne határozhatná el, hogy legyen neki kacsája is a csirkéken kívül? Mondjuk kezdésnek kettő elég is lesz. De legfeljebb három. Ekkor mit csinál a két tanyalakó? Elmegy Lajosmizsére, a vásárba,

hátha szerencsével jár és lesz kint eladó kacsa. Mondjuk legyenek némák, ha már lehet választani. A vásárban egyetlen idős bácsika ácsorgott két kis rekesz fölött, s a rekesz alján hónapos - mit ad Isten, némakacsák lapulnak. Az a típusú bácsika, akinek nemhogy még alkudni nem akarsz az árából, de még szíved szerint rá is fizetnél, mert látod rajta, hogy a következő heti élelme ezektől a kiskacsáktól függ nagyjából. Mondtuk a bácsinak, hogy ha megvárna minket, amíg az autóval átparkolunk közelebb, hogy ne kelljen annyit cipelni szegényeket, akkor mi vennénk tőle. Amíg visszasétáltunk az autóhoz, és átálltunk a vásár túloldalára, megbeszéltük kedvesemmel, hogy ha 10 kiskacsája van a bácsinak a rekeszben, elhozunk ötöt. Ez kettővel több, mint amit elsőre kitaláltunk, de akkor már hozzuk el az állomány felét.

Bácsikát újra megkeressük, kérdezzük tőle, hány kacsa van a rekeszben? Nyolc. Gyors összepillantás, minden logikát a hátunk mögé dobtunk, majd egyszerre vágtuk rá, hogy jó, akkor mindet elhoznánk. 

 

Így esett, hogy az eredetileg kettő, de maximum három fős kacsalétszám tervünket egy másodperc alatt áthúzva nyolc kis némakacsa boldog tulajdonosai lettünk. Elképesztő okosak: amíg az egy hónapja a csibenevelőből kipenderített jércék és kakaskák ennyi idő alatt sem voltak képesek fejben összerakni, hogy éjszakára be kell menni az ólba, addig ezek a kis csámpásak már aznap este szépen betotyogtak a helyükre! más kérdés, hogy valahogy minden reggelre megoldják, hogy kibújnak az ajtó alatt, és mire kimegyek etetni, ők már vígan kint randalíroznak, de ha majd akad negyed óránk arra, hogy az ajtó alá téglákat fektessünk le, megoldódik ez a probléma is.

A tavacska még bőven csak félkész, de ők már nagyon szeretik.

Ééés, ha már kacsáink vannak, legyen nekik kacsaúsztatójuk is. 1 délután alatt kiástuk a kis tavacska gödrét, geotextíliát és fóliát fektettünk bele, visszaástuk a szélét, feltöltöttük vízzel, és amikor ma reggel kimentem a baromfiudvarba, hogy kiengedjem az állományt és megetessem őket, addigra a kiskacsák már Houdini-képességeiket bevetvén kiszöktek az ólból, és boldogan úszkáltak a tavacskájukban. A tóról majd akkor írok egy külön bejegyzést, ha elkészülünk vele, mert még szeretnénk növényekkel betelepíteni, kicsit terepet is kell körülötte rendezni, szóval van még vele dolog bőven.