Ilyen volt 2014

Újabb év telt el, újabb összegzés következik. Minden év utolsó napján szeretem ismét felidézni, hogy mi is történt az előző 365 napban, mivel lettem, lettünk gazdagabbak, mik nincsenek már az életünkben, mik a tanulságok, mit lehet az elkövetkezendő időkre is továbbvinni magunkkal.

Ahogy a tavalyi, úgy az idei év is eseménydús volt, kijutott a jóból és a rosszból is, de szeretjük egymást, az egészség is megvan, van lehetőségünk dolgozni, körbevesznek minket azok, akiket szeretünk.

A tanyán különösebben nagy változás nem történt, legfeljebb annyi, hogy egy régi sufniból tyúkólat és hozzátartozó baromfiudvart építettünk, amibe idén már kacsák, valamint saját kotlóssal keltetett csibék is költöztek; a veteményes immáron új és végleges helyén működött egészen addig, amíg a nyári fülledt meleg és a napokig tartó esőzés el nem vitte a kb. 50 tő paradicsomunkat. A répák picik maradtak (ez lehet, hogy az én hibám, talán nem egyeltem ki elég nagy távolságra őket egymástól), a céklák és cukkinik rengeteg termést adtak, és a paprikák is nagyon szépen termettek, csak a fajtaválasztás nem volt a legelőnyösebb, mert én nem szeretem a csípőset.
Tettem el spagettiszószt, lecsót, készült bodzaszörp, szárítottam zöldfűszereket, de kimaradt a lekvárfőzés és a paradicsom- és gyümölcsaszalás, tésztakészítés/szárítás.

Jártunk Pécsen, a Balaton közepén Csík-koncerten, a hortobágyi helyszínre költözött Nyeregszemlén. Volt egy disznóvágásunk, megszületett a lovam kiscsikója, voltam baleset miatt kórházban, megörököltem a kis családom nyugdíjazott autóját, lehetőségem volt lecserélni a fotós felszerelésemet, rendeztünk sok tanyalátogató hétvégét barátoknak és rokonoknak, harcoltunk és harcolunk új ellenségünkkel, a patkánnyal, aki a baromfiudvar lakóit ritkítja, hol ő nyer, hol meg mi. Tudjuk már, hány mázsa fával húzzuk ki a telet, hogy mennyi takarmány kell a lovaknak, a csirkéknek, a disznóknak (mert most is van kettő), hogy mit és mennyit adjunk a kutyáknak, hogy ne egyenek ki a vagyonunkból, de jól legyenek tartva, új kis családi kedvencünk egy afrikai törpesün, elbúcsúztunk tanyánk első két cicájától, akik már nem élnek, viszont Töpörtyű és Szörpike igyekszenek az utánuk hagyott űrt betölteni. Tavasszal kertet műveltünk, nyáron bográcsoztunk és hűsöltünk a medencében, ősszel készültünk a télre, télen fűtünk és fűtünk, befagyott csapok miatt vizet hordunk, de ami a legfontosabb, hogy szeretjük egymást, szeretjük a tanyát, szeretjük azt, ami megadatott.

Boldog, sikeres és álmokat megvalósító új évet kívánunk mindenkinek!