Kerti napló: 2019. február - 2. rész

Jó sokat sikerült haladni két munka közt a veteményessel, Le van kerítve, áll a fóliasátor, 4 nagy ágyás azon kívül is már kész. Szabadágyban már kibújásra vár 1 sor fejes saláta, 2 sor spenót, külön cserepekbe, palántának is vetettem el tépősalátát, de ezek még megváratnak, nem mutatták meg magukat. Holnap viszont nagyon időszerű lesz a legelső vetésből származó kétféle paradicsom, paprika és a bazsalikomok tűzdelése, mert nagyon beindultak, mióta ennyit süt a nap és egyértelműen kinőtték az első nevelőládikájukat.

Időközben a jelenleg felhasználható állapotú istállótrágyánk elfogyott, már csak olyan van, aminek még érnie kell, így aztán sajnos idén sem úszom meg az ásást, mert egyszerűen nincs annyi talajnak való anyagom, amivel egy komplett ásásmentes ágyást 30-40 centi magasságban fel tudnék rétegezni. Nem gond, őszre már annyi komposzt és érett istállótrágyánk lesz, amivel bőségesen fel fogom tudni tölteni minden egyes ágyásunkat.

A március-április nagyon intenzív, aktív két hónap lesz, csak győzzem követni a listát, hogy mikor mit kell elvetni, mik mehetnek majd már az ágyásokban, mik fólia alá, de szerintem egész jól menedzselem még az infókat. :D

Kerti napló: 2019. február - 1.rész

2 év kihagyás után ismét újult erővel, nagy reményekkel vágunk bele a veteményezésbe. Kellett ennyi idő, hogy a sok kudarc leülepedjen és ismét legyen kedvünk csinálni. 2 éve még némi balkonládás megoldásban próbálkoztunk a paradicsomneveléssel, de azt meg a tyúkok találták meg, akik kiszöktek a tyúkudvarból, úgyhogy még azzal se volt nagy sikerünk.

Idén azonban több új fronton is "támadunk" a kertben, ugyanis egyrészt visszatérünk helyszínileg a legelső területre, ahol az első évben próbáltuk ki a zöldségtermesztés első lépéseit, és komolyan mondom, ott voltak a legszebbek a paradicsomok, meg a cukkinik a nulla tapasztalat ellenére is. További előnye, hogy ezt be tudjuk keríteni, nem úgy, mint a másikat, amit rendre meglátogattak hol a tyúkok, hol a vadnyulak, hol az őzek, ráadásul az kicsit kijjebb eső helyen is volt, nem mentünk el mellette napjában 2-szer, így a motiváció is megcsappant a rendszeres kijárogatásban.
Na de ez, ez ott van az istálló és a tyúkudvar között, pár lépésre a háztól, kényelmes locsolás szempontból is, a komposzt közvetlenül mellette van, ahova szintén pár lépést igényel csak a trágya kitalicskázása. Egyszóval sokkal jobb az infrastruktúra.
Másrészt ezt itt körbe tudjuk teljesen keríteni az indokolatlankodó és lázadó tyúkoktól, szóval remélhetőleg nagy meglepetéseket nem fognak nekünk okozni.
Harmadrészt vettünk fóliasátrat, így az abban nevelt paradicsomok talán akkor is biztonságban lesznek, ha július-augusztus táján esetleg újra beütne egy tartós esős időszak, ami az elmúlt években mindannyiszor tönkretette a termést.
Negyedrészt meg van szuper komposztunk, így nem a satnya homokkal kell dolgoznunk. Ráadásul újra van lelkesedés, szóval, ha ezek nem hozzák meg a várt eredményt, akkor gyanítom, hogy semmi.

Összegzem, hogy az elmúlt két hétben mik is történtek. A komposztálóról már az előző posztban írtam, azzal semmi újdonság nincs, a kettesszámú komposztálóba folyamatosan hordjuk ki a télen felgyülemlett istállótrágyát, konyhai hulladékokat, az egyesszámút pedig hamarosan átrostálom és megy az új ágyásokba.

Az egyik legfontosabb, hogy felhúztuk a fóliasátrat. Netről rendeltük készen, úgy gondoltuk, hogy próbának jó lesz ez, és legalább nem kell nagy erőfeszítéseket tennünk az anyagbeszerzésbe, barkácsolásba. A fólia nem a legjobb minőségű, tartok tőle, hogy azt ősszel majd cserélni kell, de nem csinálunk belőle gondot, a váz egészen használhatónak bizonyul, jóban leszünk bele. 3 méter széles, 2 méter magas és 6 méter hosszú egyébként. Istállótrágyával töltöttük fel, nem ástuk fel az ágyások alapját. Hamarosan hordunk be szalmamulcsot is.

Időközben a sátortól jobbra már kialakítottam egy körülbelül 4x2 méteres ágyást is, ásás nélküli technikával. Ennek a lényege, hogy nem dolgozzuk meg a talajt, nem gyomláljuk ki, hanem nemes egyszerűséggel kartondobozokkal terítjük be az alapterületet, erre hordunk termőföldet jó 20 centi vastagságban (jelen esetben komposzt és istállótrágya keverékét), és majd ez még kap szalmatakarást, és amikor a növények is belekerülnek, akkor még a tetejét újabb komposzttal szórjuk meg. Ősszel az egész újabb 5-10 centi termőföld rétegeket, végül újabb mulcsot kap és már elő is lesz készítve a jövő évi szezonra.

Közben nem bírtam magammal és már néhány korai paradicsomot s paprikát elvetettem, egyelőre mini üvegház alatt, a lakásban nődögélnek a bazsalikom és snidling társaságában, hétvégén pedig a korai tépősalátából is indítok néhányat. Elvégre a fóliasátor bevetésre készen áll. :)

Olyan jó egyébként, hogy a mai napig még ugyanaz az izgalom megvan a magbújás körül, mint a legelején. Ugyanúgy várom, nézem naponta többször, mennyit nőttek, hogy nőttek a kis palántakezdemények. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint mikor a tyúkanyók alól előbújnak a tojásokból a kiscsibék. Az is ugyanolyan varázslat még ennyi idő és ennyi kikelt kiscsibe után is. A kisnyuszikról ezt csak olyan formában mondhatom el, hogy legtöbbször csak akkor látjuk már meg őket először, mikor jó pár hetesen előbújnak az anyjuk által az alomba ásott fészekből a felszín alól. :)

Komposztálás

Vannak az életemben olyan - kipróbálatlan - dolgok, amikbe hosszú ideig csak azért nem vágok bele, mert túl bonyolultnak képzelem. Ilyenkor hiába mondják nekem, hogy de hát pofonegyszerű, nem, nekem van egy vízióm arról az adott dologról és senki el nem tántorít a véleményemtől (aminek persze a világon semmi alapja nincs :D ). Ilyen volt például évekig a baracklekvár, húsleves, pörkölt!!! főzése, amiket aztán persze egy naaaagy levegővétel után megcsináltam és utólag már én is röhögtem magamon, hogy ezen vajon mégis mit tartottam bonyolultnak..

Ebbe a listába tartozik, vagyis tartozott a komposztálás misztériuma is. Pedig, ha már első évben elkezdtük volna, ma már hatalmas és bejáratott komposztálónk lenne. De, ne bánkódjunk azon, ami elmúlt, tavaly ilyenkor nekiveselkedtem és kijelöltem egy sarkot a tanyán azzal a felkiáltással, hogy márpedig itten komposztálni fogunk, punktum. Persze, azzal nem számoltam, hogy Pannika, az egyik kutyánk zseniális ügyességgel fog rájárni és a friss konyhai hulladékokat a humusszá válás előtt eltünteti, illetve néhány szemtelen baromfi is tett azért, hogy ne legyen olyan könnyű dolgom. Lényeg a lényeg, ma, az 1 éves évforduló napján áttúrtam és bizony-bizony felhasználható humusz van ott, ami már csak arra vár, hogy a 2 évnyi kihagyás után az idei zöldséges ágyásokban kezdhesse meg jótékony utóéletét.

Közben megkezdtük a második komposztálót is, hogy ne a már majdnem kész kupachoz adjuk hozzá a friss adalékokat. Hamarosan nekiduráljuk magunkat az istálló kipucolásának is, onnan rengeteg lótrágya-szalma keverék fog kikerülni, szóval lesz anyag bőséggel. :) Még talán valami fedél alkamatosságot szerkesztek rá, hogy ha jönnek a nagy tavaszi esőzések (MERT UGYE JÖNNEK?? Remélem!!!), akkor ne ázzon át túlzottan az egész, mert sem a kiszáradás, sem a túlnedvesedés nem tesz neki jót. A fiatalabbik komposzt valószínűleg egyébként majd az első fűnyírás után fog igazán beindulni, az a sok hozzáadott apró fűszál majd megkezdi a hőtermelést, amikor elkezd lebomlani, és szerintem, ha jól megy a folyamat, akkor már az őszi ágyásfrissítésnél fel fogom tudni használni. És mivel kísérleti (és remélhetőleg állandó) jelleggel kipróbálom az ásásmentes kertészkedést, szükség is lesz a rengeteg termőföldre, amit az ágyásokban újra és újra fogok halmozni. Erről is fogok majd írni onnantól kezdve, hogy elkészítem, azon át, hogy hogy szuperál majd a gazmentességet illetően, és, hogy majd a növények hogy fognak neki örülni, hogy a homokon kívül jóval extrább körülményeket kapnak.

És akkor a jó hírem az, hogy a veteményezés újrakezdésével újra többször fogok posztolni. A sors fintora, hogy pontosan azon a területen "kezdünk újra", ahol a legeslegelső évben. Remélem, hogy az eddigi tapasztalatszerzések most már egy igazán jó kis kert beállítását eredményezi. Minden esetre az első kis magokat elvetettem, úgyhogy az ablakpárkányokat ismét a mini üvegházak lepik el, amíg a kinti nagy és vadiúj fóliasátorba ki nem költözhetnek.