2020. április 11., szombat

Bazsalikom magfogás

Tavaly egészen varázslatos bazsalikombokrok nőttek, amiket nagyon sokáig tudtam szedni, és még saját pesto-t is tudtam belőle készíteni (erről bejegyzést is írtam). Azonban még akkor is a szolgálatomra tudnak lenni, amikor már látszólag csak száraz kórókként csúfoskodnak tél után a tavaszi veteményesben.
Ugyanis mielőtt kihúztam őket a földből, hogy helyet csináljak az idei veteményeknek, és mivel hagytam őket tavaly felvirágozni, magokat is termett, amiket aztán most fel tudok újra használni. Mivel sajnos egész télen kint volt a hidegnek kitéve, nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy sikeres lesz a magkelés, ezért a biztonság kedvéért a tavalyról maradt, felhasználatlan bolti magokat is elszórtam, így biztos, hogy valamelyik ki fog bújni. Reményeim szerint persze mindkettő sikerrel fog járni.


Neked is meleg szívvel ajánlom, hogy ha szereted a bazsalikomot, de mondjuk nincs kerted, esetleg bazsalikom-magot se tudsz venni (habár ezt már a szupermarketekben is lehet kapni a kertészeti osztályon), akkor nincs más dolgod, mint venni cserepes fűszernövényként egy adagot, azt szépen nyáron nevelgeted meleg, napfényes helyen, és amikor jön a nyár vége, ősz eleje, hagyod megnyúlni, felvirágozni, és a virágok helyén ősz közepére ott is lesznek már a magocskák, amiket begyűjthetsz és jövőre saját magról nevelhetsz kis virágcserépben saját fűszernövényt. :)

2020. március 24., kedd

Kovászos "Hófehérke" kenyér


2020. március 24.-e van ma. Pontosan egy hete nem tettük ki a lábunkat a tanya kapuján, befejeztük a bevásárlásokat, a városba mászkálást, hiszen hallgatunk a józan eszünkre és a szakértőkre, akik most arra kérik a lakosságot, hogy a koronavírus leküzdése érdekében maradjon mindenki otthon, aki teheti. Szerencsések vagyunk, én eleve itthonról dolgozom mindig, de Krisz is most már home office-ban végzi a munkáját, így tényleg nem indokolja semmi, hogy emberek közé menjünk.


Amikor felkészültünk az önkéntes karanténra, egy dolog aggasztott valamennyire minket, ez pedig a pékáru előteremtésének mikéntje volt, ugyanis bár nem áll távol tőlem a sütögetés, kenyeret is sütöttem már, de azt eddig csak élesztőből. Na, és pont az élesztő az, amit 2 hete nem tudtam beszerezni a boltokban. Így utólag viszont már egy szemernyit sem bánom, ugyanis a szükség kreativitásra késztet, így hát itt volt a remek alkalom arra, hogy megtanuljam a kovászos kenyér készítését. Zsófi barátnőm, a szomszéd tanyából már éppen néhány héttel előttem járt ebben a tevékenységben, így kaptam tőle egy kezdő kovászadagot, amivel nekiállhattam a dolognak.

Még csak 3 kenyeret sütöttem egy hét alatt, de mindegyik egyel jobban sikerül már, mint az előző, és minden alkalommal valami egészen különleges érzés megvágni a saját készítésű kenyeret és élvezni a kívül ropogós, belül puha és könnyű állagot.


Aki saját maga szeretné kinevelni a kovászát, annak itt egy nagyon jó leírás:

A kenyereimet pedig ez alapján a recept alapján készítem: