Sütőtök krémleves és muffin

Világ életemben hidegrázásom volt a tökféléktől, hiába készíti édesanyám állítólag világbajnok módon a tökfőzeléket, és ősszel hiába lengte be mindig a lakást a sütőben sülő sütőtök :) nagyon finom illata - mert tagadhatatlan, hogy annak az illata valóban szuper, én mégis egy kiskanálnyi kóstolásra is alig bírtam magam rávenni évekig, végül feladtam.

A hét elején viszont igencsak elkezdte piszkálni a csőrömet a dolog, hogy ősszel szinte ez az egyik legolcsóbb alapanyag a piacokon, ráadásul mondhatni semmiféle erőfeszítéssel, gond nélkül tudnánk termelni is a kertben magunknak, valahogyan csak ' meg kellene szeretni ezt a sütőtököt. Eme felindulásból vettem is egy közepes méretű, másfél kilós példányt. Gondoltam, a krémleveseket imádom, a muffint imádom, kezdjük a kísérletezést ezzel a kettővel. Ha akkor sem szeretem meg, ha saját fűszerezéssel készül, akkor tényleg nem próbálkozom vele többet. Nos, a krémleves elkészült (igyekeztem a kedvenc hagymakrémlevesemhez közelíteni az ízvilágot), a muffin megsült, és azt kell mondjam, hogy jó lett mindkettő. Nem lesznek rendszeres szereplői az életünknek, de már csak a lovakra való tekintettel is (szeretik ugyanis!) jövőre a veteményes egy sarkában megpróbálkozunk a termesztésével. És akkor jöjjön a két recept!

Sütőtök krémleves (négy személyre)

1 közepes sütőtök (kb. 1 kg)

1 l húsleves alaplé (vagy víz+leveskocka)

1 dl tejszín

5 dkg vaj

kakukkfű, rozmaring

só, bors

A sütőtököt félbevágom, kanál segítségével kimagozom, majd 220 fokos előmelegített sütőbe teszem alufóliával lefedve (hogy hamarabb puhuljon meg). Addig kell sütni, míg a belseje egészen puha nem lesz, nekem ehhez 30 perc kellett. Az alaplevet egy lábasban elkezdem melegíteni (ha nincs éppen otthon a fagyasztóban húsleves, akkor sima vízzel dolgozom, és később hozzáadok egy húsleves kockát), hozzáadom a puhára megsült, héjától megszabadított sütőtök húsát, és felforralom. Ha forr, lejjebb veszem a hőfokot, és egy botmixer segítségével teljesen homogénre pürésítem a hozzávalókat. Ezután fűszerezem sóval, borssal, kakukkfűvel és rozmaringgal, majd hozzáöntöm a tejszínt és jól elkeverem. Hogyha ezzel megvagyok, eloltom a gázt, és a még forró levesbe beleteszem a vajat is, amit olvadásig kevergetek benne.

Tálaláshoz a kimagozásból visszamaradt tökmagokat megpirítva lehet rászórni, de én most nagyon rákattantam a pirított hagymára, amit legutóbb az Aldiban szereztünk be (egyszer megpróbáltam házilag is, nem bonyolult, csak egy tisztességes mennyiséghez órákon keresztül kellene az adagokat kisütögetni), úgyhogy mi most azzal ettük, de rendszeres befutó nálam a levesgyöngy is.

Sütőtökös muffin (12 darab)

25 dkg sütőtök

2 tojás

15 dkg liszt

10 dkg cukor

10 dkg vaj

1 csomag sütőpor

1 nagy csipet szódabikarbóna

csipet só

fahéj

mazsola

A megsült sütőtök belsejéből 25 dkg-nyit kikaparok, és az olvasztott vajjal, valamint a két tojással botmixerrel krémesítem. Egy másik tálban kimérem a száraz anyagokat: liszt, cukor, sütőpor, szódabikarbóna, fahéj, mazsola, és a két tál hozzávalóit összekeverem. 200 fokos sütőben körülbelül 20 percig sül, tűpróbával ellenőrzöm.

Kacsamesék

Van az úgy, hogy az ember szereti a kacsacombot, ami boltban meglehetősen drága, ezért aztán általában különlegesebb alkalmakkor kerül inkább csak az asztalra. És van az úgy is, hogy ha már az embernek van baromfiudvara, miért ne határozhatná el, hogy legyen neki kacsája is a csirkéken kívül? Mondjuk kezdésnek kettő elég is lesz. De legfeljebb három. Ekkor mit csinál a két tanyalakó? Elmegy Lajosmizsére, a vásárba,

hátha szerencsével jár és lesz kint eladó kacsa. Mondjuk legyenek némák, ha már lehet választani. A vásárban egyetlen idős bácsika ácsorgott két kis rekesz fölött, s a rekesz alján hónapos - mit ad Isten, némakacsák lapulnak. Az a típusú bácsika, akinek nemhogy még alkudni nem akarsz az árából, de még szíved szerint rá is fizetnél, mert látod rajta, hogy a következő heti élelme ezektől a kiskacsáktól függ nagyjából. Mondtuk a bácsinak, hogy ha megvárna minket, amíg az autóval átparkolunk közelebb, hogy ne kelljen annyit cipelni szegényeket, akkor mi vennénk tőle. Amíg visszasétáltunk az autóhoz, és átálltunk a vásár túloldalára, megbeszéltük kedvesemmel, hogy ha 10 kiskacsája van a bácsinak a rekeszben, elhozunk ötöt. Ez kettővel több, mint amit elsőre kitaláltunk, de akkor már hozzuk el az állomány felét.

Bácsikát újra megkeressük, kérdezzük tőle, hány kacsa van a rekeszben? Nyolc. Gyors összepillantás, minden logikát a hátunk mögé dobtunk, majd egyszerre vágtuk rá, hogy jó, akkor mindet elhoznánk. 

 

Így esett, hogy az eredetileg kettő, de maximum három fős kacsalétszám tervünket egy másodperc alatt áthúzva nyolc kis némakacsa boldog tulajdonosai lettünk. Elképesztő okosak: amíg az egy hónapja a csibenevelőből kipenderített jércék és kakaskák ennyi idő alatt sem voltak képesek fejben összerakni, hogy éjszakára be kell menni az ólba, addig ezek a kis csámpásak már aznap este szépen betotyogtak a helyükre! más kérdés, hogy valahogy minden reggelre megoldják, hogy kibújnak az ajtó alatt, és mire kimegyek etetni, ők már vígan kint randalíroznak, de ha majd akad negyed óránk arra, hogy az ajtó alá téglákat fektessünk le, megoldódik ez a probléma is.

A tavacska még bőven csak félkész, de ők már nagyon szeretik.

Ééés, ha már kacsáink vannak, legyen nekik kacsaúsztatójuk is. 1 délután alatt kiástuk a kis tavacska gödrét, geotextíliát és fóliát fektettünk bele, visszaástuk a szélét, feltöltöttük vízzel, és amikor ma reggel kimentem a baromfiudvarba, hogy kiengedjem az állományt és megetessem őket, addigra a kiskacsák már Houdini-képességeiket bevetvén kiszöktek az ólból, és boldogan úszkáltak a tavacskájukban. A tóról majd akkor írok egy külön bejegyzést, ha elkészülünk vele, mert még szeretnénk növényekkel betelepíteni, kicsit terepet is kell körülötte rendezni, szóval van még vele dolog bőven.